FUGA, 2013. 10. 29. – 11. 17.

Szöveg: Rácz Zoltán

Stadion kapuzata, Debrecen, 1934

Egy éve ment el Gerle János építész, aki többek között a Holnap Kiadó impozáns Mesterek sorozatát gondozta. Egyik utolsó, Rácz Zoltán építésszel, Borsos-kutatóval közösen elkészült munkája volt a Borsos József kötet előkészítése. A kutatás alapján megvalósult tárlat – fontosabb épületeinek rövid elemzésével, néhány átfogó gondolatkört, a református templomépítészetet, díszítőművészetet és Debrecen akkori építészeti életét kiemelve – végig követi Borsos életútját. Az anyag a magyar „másik modern” egyik legjelentősebb művészét prezentálja. A kötet azóta is megjelenésre vár. A korábban Debrecenben, most a FUGÁ-ban látott tárlat visszaigazolja a Holnap Kiadó terveit. /Szegő György/

Borsos József Hódmezővásárhelyen született 1875-ben. A műegyetem elvégzése után Münchenben tanult tovább, s később is gyakran járt külföldön. Korb Flóris műterme után szülővárosában, mint főmérnök dolgozott, majd 1908-ban Debrecenbe költözött. Építészetének fejlődését házainak sorával kísérjük figyelemmel. Legnagyobb munkája viszont kétségtelenül Debrecen rendezési terve. Már az I. világháború előtt részt vett a város fejlesztésében, s az 1928-30-ban rögzített terv tartalmazta Debrecen máig meghatározó városszerkezeti elemeit. Ennek része volt a Köztemető is, ahol elkészült a ravatalozója, a korszak magyar építészetének egyik kiemelkedő műve. Hatására pályája végén Szegeden is megbízást kapott. Érdekes a kapcsolat Szeged és Debrecen között, hiszen a szegedi Dóm tér alkotója, Rerrich Béla Debrecenben is dolgozott, s a klinker-építészet sem véletlenül kapcsolja össze a két várost.
A tárlat kiemelten vizsgálja Borsos korának társadalmi környezetét. Debrecen esetében ennek megjelenítője a tehetséges polgármester, Vásáry István volt, aki a város főmérnökével, Borsos Józseffel együttműködve végzett el hatalmas fejlesztéseket. Feljegyzései szerint a város életében az 1928 és 1933 között eltelt évek voltak a legkiegyensúlyozottabbak a politikai közéletben, s a lakosság helyzetében. A város vezetősége a külföldi kölcsönökből megvalósított nagy beruházásokkal eredményesen gazdálkodott, s hosszú időre megalapozta a városfejlődés menetét.
A két világháború között Debrecenben a nagyarányú beruházások kiterjedtek az oktatási intézményekre is. Építésüket Klebelsberg Kunó kultuszminiszter irányította. Az egyetem mellett iskolákat, óvodákat is építettek, s kialakították a tanyasi iskolahálózatot is. A budapesti építész, Kotsis Iván típusterveit alkalmazták Debrecenben is, de azokat Borsos ízlése szerint áttervezték. 1918-29. folyamán sok ilyen óvoda, iskola épült. Borsos emellett más szociális beruházásokkal, bérlakások építésével is foglalkozott. Miközben egyetemes igényű rálátással követte egy regionális modern – pl. Fritz Hőger – kialakuló építészetét.
Borsos tudományos és közéleti szerepe is jelentős volt. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Déri Múzeumban tartott rendszeres előadásainak számbavételével képet kapunk egy eleven, építészeti, szakmai életről, s Borsos utazásainak, előadásainak csupán a felsorolásával is rádöbbenhetünk, mennyi tájékozódás és tájékoztatás szükséges az architektúra magas szinten megvalósított gyakorlatához.
A könyv kiindulópontja 1990-ben jelent meg Borsos József és Debrecen korai modern építészete c. kötetem – dr. Vámossy Ferenc lektorálásával. A kiállítás a fenti témakörök kifejtését, életrajzot, műelemzéseket, a társadalmi környezet bemutatását vállalta, a kiállításon részben látott fénykép-, terv-, rajzanyaggal támogatva. A Holnap köteteként kutatásunk a széles nyilvánosságot is elérné.