Ybl bicentenáriumi év ünnepsége, Magyar Állami Operaház

A díj 1953-as alapítása óta először, 2014-ben Ybl Miklós egyik legjelentősebb épületében, az Operaházban tüntették ki Ybl-díjjal az építészeket: Jánosi Jánost, Kováts András Miklóst, Pottyondy Pétert, Potzner Ferencet, Szalay Tihamért, Szegő Györgyöt, Szente-Vargáné Gerencsér Judit Annát, Szuromi Imrét és Szűcs Endrét. Az Ybl 2014 programsorozat és benne ezen esemény létrejöttét kezdeményező és szervező Szmodits Júlia (Ybl Egyesület) miniszteri elismerést kapott. „Nemcsak az emlékezés és örökségünk megőrzése, megmutatása a dolgunk, hanem mai korunk, mai kiváló alkotóink ünneplése is, akik munkája és tehetsége Ybl Miklóshoz hasonlóan fővárosunkat és hazánkat az egész világon elismertté teszi” – mondta Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke az Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján rendezett ünnepségen. Réthelyi Miklós emlékeztetett rá, hogy Ybl Miklós születésének 200. és Lechner Ödön halálának 100. évfordulója az UNESCO védnökségét is élvezi, ezért az építészekről az ENSZ összes tagállamában megemlékeznek.

Szente-Vargáné Gerencsér Judit

“Makó városa, a hajdani Csanád megye székhelye, közel 80 évnyi peremre szorult létéből ébredezve, több nagyszabású terv megvalósításába fogott. Elsőként a „Hagymaház”, hagymatermelő gazdák művelődési háza építésére került sor. Javában folyt Makovecz Imre tervei alapján az építkezés, amikor megbízást kapott a Makona a gimnázium rekonstrukciós terveinek elkészítésére. A több mint száz éves gimnázium falai között tanult egykor József Attila is. (…) A fejépület megformálásában azt a gondolatot is ki akartuk fejezni, hogy épületeink egy történelmi folyamat részei, elődeink építőkövei szervesen épülnek be újra a házainkba, miközben kénytelenek vagyunk rombolni is, hogy helyet teremtsünk új elképzeléseinknek.”
(Vargáné Gerencsér Judit: Makó, József Attila Gimnázium rekonstrukciója és új tornacsarnoka. Országépítő 2002/1)

Szente-Vargáné Gerencsér Judit: József Attila Gimnázium, Makó, 2000, fotó: Szántó Tamás

Jánosi János

„A Jánosi János tervei szerint 2005-ben elkészült lakóház a VI. kerületben áll, homlokzatai a Lovag és a Weiner Leó utcára néznek. Az épület a Terézvárosnak ama részén található, melyet a 19. század második felében épült, négy-ötemeletes bérházak uralnak. (…) Jánosi kiindulópontja a tájolás volt. A Weiner Leó utcai észak-nyugati frontot nőies, lágyabb, a Lovag utcai dél-keleti frontot férfiasabb, keményebb jellegűnek határozta meg. Az udvarban is ez a kettősség nyilvánul meg az íves és négyszögletes formákban. A Lovag utcai homlokzat jól illeszkedik a hozzá jobb oldalon csatlakozó ház homlokzatához. Egymás felett dobozszerű, faburkolatos, zárt és visszaugratott erkélyek tagolják a vörös téglafalat, mely 19. századi angol szállodaépületekhez hasonlít.(…) Az épület egészét tekintve olyan igényes munka került Budapest lakóházainak sorába, melyből sokkal többre lenne szükség a jellegtelen, sokszor silány anyagokkal megvalósított újépítésű házakkal szemben. Így talán megőrizhetnénk városunk tarkaságának varázsát.”
(Rákos Katalin: Kisváros a nagyvárosban. Társasház a budapesti Lovag utcában, MÉ 2006/1)

Jánosi János: Lovag utcai lakóház, Budapest, 2005, fotó: Beliczay László

Kováts András

„A Kováts András építészeti és Balogh Balázs belsőépítészeti tervei alapján [épült – a szerk.] Modern Művészeti Központ (Modem) elnevezéssel aposztrofált új múzeum a „gyalogos fórum felől sarok jellegű főbejárattal” közelíthető meg. Állandó és időszaki tárlatokra szánt kiállítóterei a földszinten, közvetlenül az előcsarnokból nyílva, valamint közel a teljes második szinten, és a harmadik szint fele területén helyezkednek majd el. (…) A kiállítóterek tágasak, megfelelnek a kortárs művészet léptékének. A rendelkezésünkre bocsátott látványtervek a külső homlokzatot is nagyvonalúnak, dinamikusnak mutatják. Sem helyi, sem nemzeti jellegű építészeti vagy díszítési megoldások nem láthatóak, a nemzetközi trendekhez igazodó, funkcionális szemléletű épület tűnik elő a számítógép monitorján. A rokonszenves, nagy üvegfelületek mellett szinte hiányzik is valami egyedi vonás a tömegképzés, a kőburkolatok vagy a vonalvezetés tekintetében. De mondhatjuk azt is: jó, hogy az épület a biztosra megy, és szerencse, hogy nem hajlik a giccses hatásvadászat felé.”
(Ébli Gábor: A Modem demója. Modern Művészeti Központ épül Debrecenben, MÉ 2006/1)

Kováts András: MODEM, Debrecen, 2007, fotó: Bujnovszky Tamás

Pottyondy Péter

„…Az olasz RDM befektetőcsoport projektje nyomán a majd egy évtizedig üresen álló Pollack-Hauszmann által tervezett ház, lakásokat és üzleteket hoz a belvárosba. A lakófunkciók újbóli megjelenése pozitív impulzust jelent az utóbbi időben egyoldalúan fejlődő belváros életében. A megújult egykori Wurm-ház neve mostantól: Dorottya Palazzo. (…) Az engedélyezési terveket a Zoboki Demeter és Társai Építésziroda készítette el, kiviteli terveket pedig a Közti Zrt. tervezővállalat Pottyondy Péter vezette műterme. A kivitelezés nagyon rossz állapotban találta az épületet. (…) A Hauszmann-csarnok jelenlegi bérlője, az olasz COIN divatcég egy bazárszerű designnal költözött be. A szabadon álló polcok, pultok sehol nem érintkeznek közvetlenül a csarnok eredeti berendezéséhez, nem zavarják azt. A négy lépcsőházból hármat megtartottak, a negyedikbe liftet építettek. A régi díszkutakat, kovácsoltvas korlátokat restaurálták. A második emelettől fölfelé egy- és többszintes lakásokat alakítottak ki, változatos alaprajzi elrendezéssel. A belső udvari kétszintes lakások visszautalnak Le Corbusier Unite d’Habitation téri elrendezésére. (…) A Belvárosba visszatelepíthető lakófunkciók sikerének megbecsült példája lesz.”
(Botzheim Bálint. Az ébredő pesti bérház. Palazzo Dorottya, MÉ 2009/5)

Pottyondy Péter – Zoboki Demeter és Társai: Palazzo Dorottya, Budapest, 2009

Potzner Ferenc

„…Korb és Giergl az egész nemzedéknyi Hauszmann-iskola vezéregyéniségei voltak. Nyitottak az akkor „modernnek” nevezett szecesszió eszményei, sőt – alább erre visszatérek – a formálódó építészeti avantgárd gondolatai felé is. Épp e vonulat mentén következzen most a mai építészeti tendenciákra nyitott építészcsapat: Magyari Éva és Pazár Béla, akiknek portfóliójából kiemelném a békásmegyeri evangélikus templomot (2000), illetve a Sándor Palota (2001) és a sopronbánfalvai pálos-karmelita kolostor (l. MÉ 2011/2) rekonstrukcióját, párosukhoz csatlakozott Potzner Ferenc. Utóbbiaknál a megújuló tradíció és a kortárs szellem harmonikus egységet hoztak, ebben Dávid Ferenc kutatásai segítették munkájukat.
A fent vázolt intézmény- és építészettörténet kijelölte az utat. Logikus, hogy az értékvédelem nevében a lehetőségi szerinti eredeti állapotot tűzték ki célul – ez önmagában roppant felelősség és tervezői kihívás. Bővítették a pincét, a kupolát és beépítették az udvarokat. Így meghatározó új minőséget is létrehoztak. Ehhez jött még a mai kor diktálta kiszolgáló-technika, amely döntő fontosságú részleteknél követelt friss szemléletet. (…)A tervezők az egykori friss gesztushoz illesztették az új udvari téglaburkolatokat és a nagytermi ablakok hátoldalának, valamint a tető üvegfelületének geometrikus rajzát, síkban tartott, anyagtalan könnyedségét. (…) Ez az architektúra is tökéletesen igazolja, hogy a Magyari-Pazár-Potzner féle átrium-kialakítás Korb-Giergl szellemét idézi…”
(Szegő György: Akadémiai összhangzattan. A Zene Palotájának rekonstrukciója, MÉ 2013/9)

Magyari-Pazár-Potzner: Zeneakadémia rekonstrukciója, 2013, fotó: Hajdú József

Szalay Tihamér

„…Egy olyan épületnél, mint a Ludovika, rengeteg előtanulmányra van szükség, mielőtt az építész egyáltalán elkezd dolgozni. Meg kell ismerni az épület múltját, azonosulni kell a korábbi építész tervező gondolkodásmódjával, hogy igazán az eredeti állapotot tudjuk visszaállítani. (… ) Az eredeti, pollacki állapotról csak néhány metszet maradt fönn. De az igazság az, hogy az épület 1872-ben komoly átalakításon esett át Linzbauer István irányításával, a mai kép jórészt az akkori, kicsit historizáló kialakítást mutatja. (…) Az eredeti, 1836-os állapot maradéktalan visszaállítása nem reális, mert az 1872-es átépítés visszafordíthatatlan változásokat hozott. Eredetileg egészen más volt a főhomlokzat, de például Pollack nem tervezett dísztermet sem. Ugyanakkor azért olyan részei is vannak a Ludovikának, amelyek ma is az eredeti, Pollack-féle állapotot tükrözik. Ilyen az épület főlépcsőháza, illetve a kápolna. (…)A 19. században teljesen mások voltak egy épülettel szemben támasztott igények. Például az épületgépészet nagyban különbözött a maitól, ennek ellenére nekünk az akkori állapotot kell megpróbálnunk visszahozni. Nagyon komoly kihívás volt minden szakági tervezőnek
elérni, hogy aki bejön a Ludovikába, a 19. század hangulatába lépjen be, de a 21. század komfortját kapja…”
(A Ludovika egy és megismételhetetlen. Részletek Takács Péter interjújából Szalay Tihamér építésszel. Bonum Publicum, 2014. március 31.)

Szalay Tihamér: Ludovika főépület rekonstrukciója, 2014

Szegő György

„…Szegő úgy kutat egy házat, hogy előbb kultúra- és színháztörténeti évszázadokat kutat, Európát kutatja (mint változó korok változó kulturális zónáját), szociológiai kutatásokat folytat (jócskán a századfordulót megelőző időszaktól az ezredvégig), fölkutatja és fölmutatja egy egész városrész (mondjuk a „pesti Broadway) arculatát, bejárja a színházzal rokon művészetek és tevékenységek összességét, bepillant az épülettel összehasonlítható más épületekbe. A nagy lélegzetű, impozáns tanulmány ebben a roppant tágas mezőben „építi föl” a Nagymező utcai házat. Az objektummal kapcsolatos építészeti és funkcionális kifejtés mellől az ideológiai, szociológiai és esztétikai véleményalkotása sem hiányzik. Noha a könyv tökéletes szerkezetű és egyetlen része sem hagyható figyelmen kívül, teljes komplexitását szegő György eszmefuttatásától kapja…”
(Tarján Tamás: Pillantás a pesti Broadwayra. Gajdó Tamás – Korniss Péter – Szegő György: Színházkutatás. MÉ 1999/2)

Válogatás Szegő György köteteiből

Szuromi Imre

„A tervezők építészeti alapállása a régi és a modern világos elválasztása volt: a műemléket a lehető hűségig visszaállítani, az új bővítményeket mai formálással kialakítani. Másik elhatározásukkal pedig a lehetséges műemléki korszakok közül a 19. század végi és 20. század eleji állapot helyreállítása mellett döntöttek. (…)Az emeleti előcsarnokban a bejárattal szemközti falat süttői mészkő burkolja, ami újabb anyagminőséget hoz az enteriőrbe. A tervezők a belső terekben a falak vastagságának reliefszerű érzékeltetésével, mint például a földszinti előcsarnokban, kiemelik az épület súlyosságát, engedik megjelenni a történeti épületek egyik legfontosabb vonását, a faltömegek fizikai jelenlétéből adódó szoborszerűséget. De az új épületelemek is vakolatlan, fehérre festett, bontott téglafalként jelennek meg, ami történeti építészethez való illeszkedés egyik érvényes megoldása lehet….”
(Sulyok Miklós: Ulcisia Castrától Bukta Imrééig. A szentendrei Ferenczy Múzeum új székhelyének felújítása és bővítése, lásd lapunk 15. oldalán)

Szuromi-Kocsis: Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2013, fotó: Zsitva Tibor

Szűcs Endre

„A kulturális örökség megőrzése kategóriában Europa Nostra díjat nyert az alsóbogáti Festetics-kiskastély. Magyarországi épület most 21. alkalommal kapta meg a díjat az 1978-ota működő, kétszáz civil csoport szövetségéből alapított európai szervezettől. (…)Szűcs Endre és munkatársa, tanítványa Tóth Péter építészek nagy tapasztalattal rendelkeztek műemlék-helyreállítások területén. Pontosan felmérték a helyzetben rejlő lehetőséget: eredeti funkcióban lehet visszaállítani egy kastélyt. Nem kell beépíteni a tetőteret, szétszabdalni a tetőt bevilágító felületekkel, nem kell nyakatekert eszközökkel kibelezni a házat, hogy beleférjen egy „modern” funkció. A gazda csak lakni szeretne, mint ahogy azt tették több száz éve. (…) A két tervező 2011-ben Pro Architectura díjat, 2012-ben ICOMOS-díjat kapott a Festetics-kiskastély példa értékű helyreállításáért.”
(Turi Attila: Kastélysors – embersors. Alsóbogát, Festetics-Inkey kastély, Europa Nostra díj 2013, MÉ 2013/3)

Szűcs Endre: Festetics kastély rekonstrukció, Alsóbogát, 2012