Nemzetközi Építészkongresszus 2018

Szöveg: Botzheim Bálint

Az idei kongresszust a Közszolgálati Egyetem nemrég elkészült új épületében rendezte meg az Artifex kiadó, a MÉSZ szakmai védnökségével. Az előadássorozat összeállítására és egyúttal a levezető elnöki posztra Moravánszky Ákost kérték fel. Az idei téma – Anyagok átváltozása az építészetben – az előző évhez képest az építészetelmélet felé mozdult el.
A kongresszus felvezető szakaszában négy megnyitó beszédet hallhatott a közönség. Dr. Patyi András, az egyetem rektora házigazdaként az egyetem történetéből felvillantott epizódokkal hívta fel a figyelmet a helyszín rangjára, a közszolgáknak a magyar történelemben elfoglalt fontos szerepére. Ezt követően Fürjes Balázs kormánybiztos beszélt Budapest második reneszánszáról, megfogalmazása szerint a millennium óta egyszerre nem volt még ennyi fejlesztés a fővárosban. Füleky Zsolt, építészetért és építésügyért felelős helyettes államtitkár a „korszerű építésügy – minőségi építészet” kormányzati célkitűzés jegyében a településképi arculati kézikönyvek létrehozásáról tájékoztatott. Az időkeretet jócskán elfogyasztotta az első három bevezető, így negyedikként Krizsán András jó lélekjelenléttel arra kérte a közönséget, hogy beszédét a Facebook-on olvassák el.
A szakmai programban a kongresszus témájához Moravánszky Ákos egyetemi szintű előadása építészetelméleti oldalról is megfelelő alapozást adott. Gottfried Semper négy építészeti alapfogalmáig visszakanyarodva építette fel gondolatmenetét. Tűzhely, tető, kerítés, halom közül a kerítést, mint az épület burkát emelte ki. Az épület legkülső rétege, a falfelület, amellyel az ember taktilisen érintkezni tud, különleges jelentőséggel bír. Itt lesz valóban emberi léptékű, kézzelfogható az épület. Semper a hely lehatárolását a vesszőfonáshoz hasonlította, ezzel a tevékenységgel valósul meg a bekerítés aktusa. Vessző, sár, fa, kő, tégla, fém, beton, műanyag: az építőanyagok változnak az idők során, de a folyamat, ami az alapanyagokkal történik, változatlan marad. Az építés során ugyanis az anyagok átalakulnak, feldolgozás után végtermékként kerülnek bele az építészet körforgásába. A metamorfózis tehát korszaktól és kultúrától függetlenül lényeges eleme a folyamatnak. Az átalakulás/átalakítás fogalom értelmezésének mikéntje azonban sokféle lehet. Ez megnyilvánult abban is, hogy az előadások különböző értelmezési lehetőségeket mutattak fel. A kongresszusra meghívott építészek többsége a zürichi ETH-n tanít, itt bemutatott munkáikban a metamorfózis mellett hangsúlyosan jelenik meg a kreativitás, a játékosság. Moravánszky nem titkolt célja volt, hogy ezzel inspirációt nyújtson a konferencia résztvevői számára.