Anna Heringer – Dominique Gauzin-Müller: Form Follows Love – Intuitív építészet Bangladestől Európáig

Szöveg: Lapinskas Lilla

„A szépség a szeretet kifejeződése, és mindkettő a fenntarthatóság szinonimája. A fenntarthatóság így nem erőforrás-, technológiai innováció- vagy pénzkérdés, hanem egy etikai és mentális hozzáállás” – írja Anna Heringer tavaly megjelent könyvében, amelyben építészeti munkásságát saját épületein keresztül mutatja be. Heringer a kortárs, helyi építőanyagokat használó építészet egyik meghatározó alakja, aki fejlettebb és marginalizált régiókban egyaránt megvalósult munkáival hidat képez a hagyományos és a kortárs ipari vályogépítészet között. Munkásságában a design eszközként szolgál a rászorulók támogatására és megerősítésére, valamint arra, hogy másokat is ösztönözzön etikus és fenntartható építészet létrehozására. Mindezt a részvételi és inkluzív tervezés szemléletével ötvözi, így több szempontból is eltalálja a mai építészeti diskurzus ütőerét.
A könyvet kézbe véve a szokványos építészeti albumok nagyformátumú, keményfedeles jellegével találkozunk, mely a Birkhäuser kiadótól megszokott igényes nyomdai, tipográfiai, tördelési és képi minőségben készült, lehetővé téve a számtalan nagyméretű színes fotó érvényesülését. Ezzel némi kontrasztban áll a szöveg jellege, ami építészeti bemutatásként szokatlan: egy személyes monográfia, amely monologikus elbeszélés formájában, szoros intimitásban tárja elénk Heringer eddigi életművét a teljes 150 oldalon keresztül, alapjaiban eltérve a hagyományos építészeti albumok stílusától. A könyv a témát egy egészen sajátos szemszögből közelíti meg: a rendkívül személyes hangvételű, első személyben íródott elbeszélésben az épületek története és karakterisztikái fokozatosan bontakoznak ki, miközben az alkotó élettörténete, szakmai és személyes hitvallása is megjelenik. A mű egy rövid felütés után kronologikusan követi Heringer életét, három fő szakaszra tagolódva: korai inspirációk; nyolc a fejlődő országokban megvalósult projektjei és öt az európai projektekjei közül. Miközben az épületeket szó szerint bejárjuk az elbeszélővel, a mikrotörténetek, visszaemlékezések és személyes reflexiók vegyes füzére dinamikus, olvasmányos cselekményt bontanak ki.