50 éves az orgoványi művelődési ház

Szöveg: Bordás Mónika

…emlékül Jurcsik Károly és Varga Levente tervezőknek

„Született egy új épület, és hozott egy kosárra való elgondolkoztató témát” – így indítja Szrogh György 1969 májusában a Magyar Építőművészet folyóiratban az orgoványi művelődési ház bemutatását. 2019-ben, 50 évvel később így fogalmaznék: fél évszázada született egy épület, ami ma is bőven ad elgondolkoztató témát.
Évek óta foglalkozom Orgovánnyal és a környék építészeti karakterével, és meggyőződésem, hogy a közelmúlt örökségének fontos épülete az 1969-ben elkészült művelődési ház. Kötődésem személyes is: helyi születésűként működését és a községben betöltött szerepét is jól ismerem, az elmúlt időszakban és az évforduló kapcsán építészként próbálom segíteni a helyieket, akik nemcsak használják az épületet, hanem szeretik is.
2019-ben ünnepeljük az orgoványi művelődési ház átadásának 50. évfordulóját. Az emlékezés örömteli is, szomorú is. Örömteli, hiszen a félszázadik születésnap kitüntetett pillanat egy ház életében. De ugyanakkor szomorú, mivel ősszel lesz tíz éve, hogy Jurcsik Károly tervező elhunyt, és idén márciusban Varga Levente tervezőtől is búcsút kellett vettünk. Tíz éve az Építészfórumon cikksorozat jelent meg az épület tervezett átalakítása kapcsán, ekkor több építész egymással összefogva állt ki a ház eredeti jellegének megőrzése mellett, aminek következményeként az épület műemléki védettséget kapott. A mostani évforduló jó alkalom arra, hogy ismét figyelmet kapjon ez az „építészettörténeti mérföldkő”, hiszen temérdek építészeti kérdés és gondolat vethető fel vele kapcsolatban, köztük a típus- és az egyedi tervezés különbsége, a középületek falusi településszövetbe illesztésének dilemmái, az anyaghasználat és az ebből fakadó megjelenés karakteressége, térszervezés és flexibilitás összhangja, vagy a ma egyre hangsúlyosabbá váló korszerűsíthetőség és energetikai felújíthatóság kérdése.