Vámossy Ferenc: Építészetelméleti írások
Tarsoly Kiadó, 2019, 420 oldal

Szöveg Text: Tatai Mária

Vámossy tanár úr több száz írásművéből öt tanulmányt válogatott egybe a most megjelent kötetébe. Az öt önálló téma egy munkásság fő pilléreiként mintegy ívet alkotva segíti megismerni egy korszak építészetének elméleti hátterét kortárs példákkal, filozófiai-esztétikai szempontrendszerben.
Az első tanulmány 1963-ban, az ötödik 40 évvel később, 2003-ban született. Az indítás a modern építészet tömör ismertetése példákkal, majd esztétikai alapvetés következik, ezután az építészeti kritika elméletének kifejtése. Ezt követi a magyar építészettörténet áttekintése technikai-technológiai szempontból, végül pedig az épített és a technikai környezet esztétikai értelmezése.
Az első: A modern építészet kialakulása és változatai a kapitalista államokban, a világ modern építészetének áttekintése 1963-ban. Ez a doktori disszertáció a tanár úr 1974-es, Korunk építészete című könyve tömör előzményének tekinthető. A 11 évvel később megjelent, 256 oldalas kötet, plusz 144 oldalnyi mellékletével együtt alapműnek számított egy generáció életében, és a szakemberek és az érdeklődő közönség számára egyaránt máig jól használható. A disszertációban olyan alapgondolatok olvashatók, mint „A modern építészet nem stílus”, vagy olyan heroikus, lelkesítő célkitűzés megfogalmazása, mint: „A modern építészet (…) elsődleges célja és feladata, hogy az élet teljes kerete váljék általa emberivé, művészivé.” A századfordulótól kezdődően a modern mozgalom első hatvan évének újító gondolatait és megvalósult műveit rendszerezi a tanulmány, mintegy az életmű felütéseként, a téma vezérfonalaként.