Műcsarnok, 2018. szeptember 5. – december 2.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Bujnovszky Tamás

70 éve hunyt el Kozma Lajos, nemzetközi hírű építész-iparművész, grafikus és pedagógus. Tisztelegve a kiváló alkotó előtt, a 2018-as Kozma-emlékév keretében a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum és a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma együttműködésében nagyszabású programsorozat indult, amelynek célja Kozma sokszínű munkásságának, komplex tervezői attitűdjének bemutatásán keresztül a művészeti (szak)képzés, a kézműipari tradíciók jelentőségének hangsúlyozása. A programsorozat kiemelt rendezvénye a Műcsarnokban megrendezett kiállítás és konferencia (utóbbit lásd alább).
Kozma Lajos korai építészeti és grafikai munkáit a Kós Károly munkásságában hangsúlyossá lett népies szecessziós törekvések jellemezték. 1911-től Kozma három éven át dolgozott Lajta Béla mellett, a Rózsavölgyi-ház néven ismert Martinelli téri korszakos épület közös művük. Az ide Kozma által tervezett Könyv- és zeneműbolt belsőépítészetének átütő sikere nyomán 1913-ban megalakította a Budapesti Műhelyt. Az általa vezetett kézműves „szövetkezet” célja a lakásművészet megújítása volt. Az I. világháborúban teljesített katonai szolgálat állomáshelyen rajzolt grafikái a gyomai Kner Kiadó és Nyomda „levelező” munkatársaként felvirágoztatták a magyar könyvművészetet. A Kozma által tervezett bútorok és könyvművészeti alkotások jellegzetes karaktere az 1910-es, 1920-as években a német Werkbund és a Wiener Werkstätte hasonló bútorművészeti tevékenységével állítható párhuzamba. – míg utóbbiak ma is világszerte a múzeumi szféra magasra tartott szereplői, Kozmának ezt a korszakát szinte elfeledtük. A harmincas években – kortársaihoz hasonlóan – stílusa a modernizmus irányvonalába illeszkedő épület- és enteriőrtervezés felé fordult, olyan kiváló munkákat hozva létre, mint a budapesti Átrium-ház vagy saját Lupa-szigeti nyaralója.
Kozma Grafikusi és tervezői életműve mellett kiemelkedő szerepet töltött be a hazai iparművészeti szakképzésben és építészképzésben is: az Iparrajziskolában, az Iparművészeti Főiskolán és a Műegyetemen is oktatott. Nemzetközi szinten saját korában az egyik legtöbbet publikált magyar építész, pályafutása alatt mintegy 70 hazai és külföldi szaklap ismertette építészeti, enteriőrművészeti és grafikai munkásságát, melyek elméleti tevékenységével együtt óriási hatással voltak a kortársak iparművészetére.
A tárlat az oeuvre a szélesebb közönség által eddig kevésbé ismert részére fókuszál: a Kozma alkotói pályájának alakulását meghatározó és hírnevét megalapozó Budapesti Műhely működését, illetve ezzel párhuzamosan végzett grafikusi-könyvművészi tevékenységét mutatja be. A Kozma vezetésével 1913-tól 1919-ig működtetett Budapesti Műhely egyedülálló vállalkozás volt a múlt század elejének Magyarországán, amely az igényes kézműipar megtartásával a hazai art deco kiemelkedő darabjait hozta létre. A Budapesti Műhely elsősorban bútorok kivitelezésre szakosodott, de készített és forgalmazott egyéb lakberendezési tárgyakat, lámpákat, tükröket, lakástextíliát is – valamennyit Kozma tervezte. A kézműves megmunkálású lakberendezési tárgyak az ő alkotói egyéniségét hordozva a reneszánsz, a barokk, az angol neoklasszicizmus, illetve a biedermeier bútorkultúra elemeit a magyar népművészet tradicionális motívumkincsével ötvözték.
Kozma ez idejű grafikai munkásságának jelentős része a gyomai Kner nyomdával való szoros szakmai kapcsolatban született. A nyomda 1916-tól sorra adta ki Kozma rajzaival illusztrálva kortárs szerzők írásait és a Kner Klasszikusok sorozatot, de a közös munkában született meg a Kner nyomda egyedülálló tipográfiai sorozata is. A tárlat kísérőprogramjaként a Kozma Lajos Faipari Szakgimnázium több alkalommal kreatív workshopot tart a Műcsarnok tereiben. A programsorozat kiemelt rendezvénye a Műcsarnokban Kozma Klasszik kiállítás.