Kós Károly Díj 2012
Esterházy majorság, Tokaj-hegyaljai házak felújítása
Szöveg: Török Ferenc, Salamin Ferenc
A Kós Károly-díj a helyi építészeti örökség védelme és az építészeti hagyományok őrzése területén kimagasló eredményt elért személyek és közösségek elismerését szolgálja. Minden évben az erdélyi népművészet és a történelmi magyar építészeti emlékek motívumait felhasználó alkotó születésnapjához – december 16. – kapcsolódóan kerül átadásra. Az elismerés mellé pénzjutalom is jár és évente legfeljebb egy természetes személy, illetve egy szervezet vagy munkacsoport részesülhet benne. 2012-ben Szikszay Júlia, valamint az Axis Építészcsoport – Erhardt Gábor, Salamin Ferenc, Salamin Miklós, Tusnády Zsolt és Varga Csaba – vehették át a Kós Károly-díjat.
Szikszay Júlia: Széphalompuszta, Esterházy majorság revitalizációja
Szikszay Júlia hosszú éveken át tartó munkájával a hajdani eszterházy majorságból az örökségi értékek megtartásával és új értékek hozzáadásával a mai kor igényeinek és a műemlékvédelem, valamint a kortárs építészet elvárásainak is magas színvonalon megfelelő, a környezettel harmóniát alkotó, élettel teli, emberi környezetet teremtett… (Szikszay Júlia építész) az esterházy uradalom nagy múltú, de teljesen lepusztult épületeit restaurálta és bővítette, általa tervezett számos új épülettel gazdagította. A „kisfalu” méretű építészeti együttes és tájrendezés látványa teljesen lenyűgözött. nem a „trendi”, attraktív építészettel találkoztam, hanem egy csodálatos egyszerűséggel, szépséggel és nagyfokú alkotói etikával megteremtett „építészeti-tájegységgel”, amely a hely örökségének, a Balaton-felvidék legszebb építészeti hagyományainak kimagasló értékmegőrzését és megújítását példázza. A házak mint az idők során nőtt telepszerű egységek kapcsolódnak egymáshoz, szépen illeszkedve a természet adta domborzati adottságokhoz.
Részlet Török Ferenc építész laudációjából
AXIS építészcsoport: Tokaj-hegyaljai házak felélesztése 1989-2012
Az elhagyott, lepusztult, megbecstelenített házak gyógyítása, életre lehelése a munkánk, épületek, kúriák az 1600-as évek elejétől az 1970-es évekig, melyek felújítás után a települések díszei lettek. A ’lehetett volna’ világának megérzése érdekel, ősi emberek világa, kardcsörtetés, lovasok vágtája. milyen lehetne Magyarország, milyen a ’megtörténhetett volna’, a ’lehetett volna’ világa, ha nem vagyunk szovjet gyarmat oly sokáig, milyenek lehetnének az elrontott, lepusztult, elhagyatott, elfuserált épületek, hogyan virágozna a meg nem becsült építészeti hagyomány, a lenézett magyar kultúra. létrehozni a lehetetlent, megvalósítani az épületek történelmi folytonosságát, természetes fejlődését. kézen fogva együtt tervezni az egykori, ma már az anyagi világban nem létező tervezővel, a tervező nélküli népi építéssel. felfedezni az épület történetét, fizimiskáját, az ott járó egykori lakókat, és segítségül hívni őket.
Salamin Ferenc építész