Szöveg: Makovecz Imre

(…) Az az építész, aki embereknek tervez és épít házat, mindegy, hogy családi hátról, társasházról vagy irodáról, pályaudvarról van szó, olyan világot tervez, mely formájával, anyaghasználatával és funkcióival is a hely szellemében az emberekhez, azok közvetlen, személyes, sokszor nem tudatos igényeihez szól, azokat formálja meg.
az emberi cselekvés és jövőbelátás képessége tapasztalatom szerint kimeríthetetlen.
Példa: miért építenek az emberek zengő tornyokat szentnek tudott helyek fölé? Ha egy házat építő család asszonyát megkérjük, hogy rajzolja le, hogyan szeretne élni, akkor rajzol egy kört és a nagy kör köré kisebb félköröket: röviden, egy napraforgót rajzol, melynek közepén találjuk a lakókonyhát.
Miért? Mert a ház négy sarkából hármat az asszony tart, és az az életről szívből beszél. Miért rajzol centrális és tengelyes szimmetriát? Mert a szimmetria az élet legmagasabb rendező elve, rendszere, az aszimmetria pedig annak alrendszere.
Az építészetnek az élet legmagasabb rendszerét kell megvalósítania, szemben az alacsonyabb részrendszerekkel, hogy át ne adja a helyét a „hatósági”, a „szabályozási”, a pénz által uralt szellemnek.
Minden elhangzott már autentikus emberektől itt, Magyarországon, amiről előző mondataim szóltak. Már nem látom értelmét a szószaporításnak.
Befejezésül – egyetlen magam feltette kérdésre nem válaszoltam – a zengő tornyokról.
Peaton írja, hogy Atlantisz katasztrófáját az okozta, hogy az emberek megismerték és birtokolták a növekedési erőket. ezzel az erővel alkották a környezetüket. Így szólaltak meg kőszobraik, így „költözhettek” be a fákba, melyek elindultak (lásd Shakespeare, lásd kelta hagyomány), s óriásként hajladozó tornyaik omlottak össze és süllyedtek a tenger mélyére, mikor az élet és a szervetlen világ egyensúlya megbomlott. Mire is emlékeznének zengő tornyaink templomaink fölött?
Az ember emlékezete és jövőbelátása felmérhetetlen. a Teremtő saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, s azt a képet jézus összekötötte az Égi Világgal.
Ez a dolgunk.

(Részletek Makovecz Imre: Írások 1989–2009 című, 2009-ben a Serdián Kiadónál megjelent kötetéből)