Utóirat

A Bauhaus a modern művészet fordulópontja. Előtte minden mű előkészület, utána minden mű eredmény. A németországi Weimarban 1919-ben megalapított művészeti iskolában fogalmazódik meg elsőként, hogy a művészetnek részt kell vennie a mérnöki szerkezetek és a tömegtermékek megformálásában.

A Luppa-sziget a Duna szentendrei ágában, Budakalász város magasságában elhelyezkedő kis sziget, nem messze a főváros közigazgatási határától. Hossza eléri a nyolcszáz métert, a szélessége nagyjából kétszáz méter a legszélesebb ponton. A 11-es főútról egy ligeterdő melletti, kis üdülőövezeten keresztül jutunk le a Duna-partra.

Egykoron a térképész tudós volt, a földrajz tudományának művelője – legalábbis ezt sugallja Jan Vermeer van Delft méltán híres, allegorikus portréja a geográfusról. Vermeer azonban nemcsak egy tudóst festett meg, hanem egy kultúrát is, a látás és a láttatás egy lehetséges, és a 17. században igen divatos móduszát…

Az egykori nemzetiszocialista uralkodó negyed közelmúltbeli átalakulása szorosan összefügg az úgynevezett „Vergangenheitsbewältigunggal”, a német történelem tudatos feldolgozásával. A hely bemutatásáról hosszas vita alakult ki; hogyan értelmezzék vagy hogyan értelmezhetik az egyes építészeti beavatkozások az emlékezés helyszínét?

Közvetlen jelenléte nélkül kell most megértsük, mit hozott közénk, építészetének misztériumát, és meg kell tennünk az első lépéseket a jövő építészete felé, melynek előkészítette a terepet. Önkritikusoknak kell lennünk, mert – mint mondta a Mester – az építészet nem stiláris kérdés. Sokan, akik tanítványainak tekintjük magunkat, elsősorban utánzással tanultunk, ez természetes.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjai 2005 nyarán felkeresték Makovecz Imrét azzal a kéréssel, hogy készítsen egy alkotást a budapesti Hermina kápolna Szent Sír oldalkápolnájába. Cikkünk ennek a munkának a történetét és dokumentumait adja közre. Írásunkat Makovecz Imre emlékének ajánljuk.

Tanulmányom alaphipotézise szerint a minket körülölelő szimbolikus kozmosz megteremtése elsősorban az öntudatra ébredt ember azon felismeréséből fakad, hogy a világ, amelybe helyeztetett, valójában nem más, mint számunkra kiismerhetetlen idegen vadon.

„1966-ban azt írta egy építész az éppen elkészült szekszárdi Sió Csárdáról, hogy a népies stílus új-művészeti ágához tartozik. Azóta mindenki azt gondolja, hogy magyar-népies építészetet folytatok, mert náddal fedtem a tetőt. 1969-ben Ybl-díjat kaptam, azzal az indokkal, hogy rendes ember vagyok, aki elkötelezte magát a népies irányvonal megújítása mellett.

A két óriási egyéniség talán koruk legnagyobbjai voltak. 100 év választotta el őket, de gondolatviláguk, céljaik közösek voltak, pedig egymást személyesen nem ismerhették. Mindketten megszállottak voltak és elveikből nem engedtek. Lechner Budapesten és Berlinben tanult, Makovecz csak itthon a Műegyetemen.

A Teozófiai Társaság müncheni, 1907 Pünkösd ünnepén megtartott kongresszusa a jelenlévők és a kortársak számára azért vált fontos eseménnyé, mert a kongresszus deklarált célja a tudomány, a vallás és a művészetek összekapcsolása volt. A résztvevők úgy gondolták, hogy a 20. századi Európa gondolkodására a tudomány és a vallás mellett…

A mozgalom Rudolf Steiner 1924-ben, Koberwitzben (ma Lengyelország) tartott előadás sorozatával indult és először Németországban, majd Ausztriában és Svájcban terjedt el. Az azóta eltelt 85 év során a világ számos országában tértek át a gazdálkodók erre a művelési módra.

A gyors és látható talajpusztulás, a mérgek hatása, a táplálék minőség-romlása Rudolf Steiner idejében még alig volt látható, de már feltűntek az első jelek: a cukorrépa kevesebb cukrot adott, megtámadták a fonalférgek stb., és a minőség romlását a szellemi látás már észrevette.