Hajózni kell

Bár kicsi épületről van szó, egyszerű funkciókkal – tervezője maximális lehetőséget lát benne. Lát egy tárgyat lebegni a föld felett, lát vitorlákat idéző fehér visszanyesett felületeket – képzelete megtölti az anyagilag szűkre szabott beruházást szépséggel, rafinált értelemmel. Az alsó szint szellőssége, teressége a balatoni végtelen szabadság-időtlenség érzését…

Asmara – Afrika „titkos” modernizmusa

Körülbelül két évtizede tudatosodott, hogy Tel Aviv a világ legnagyobb, egybefüggő modernista nagyvárosa Éppen ekkoriban, 1991-ben Eritrea felszabadult az Etióp megszállás alól, és így hamarosan újra felfedezte a világ az olasz fasiszta modern építészet teljes épségben megőrzött gyarmati fővárosát, Asmarát is.

Agglomeráció, hogyan tovább?

Hogyan léphet túl egy agglomerációs település a nagyvárost kiszolgáló alvóváros szerepkörén, és hogyan teremthet önálló városi arculatot? Hogyan tudja a helyzetéből adódó potenciákat úgy kiaknázni, hogy azok még generációk múltán is éreztessék pozitív hatásukat? Hogyan tudja a városi életminőségét úgy javítani és a település nívóját emelni…

Zöld út

2008-ban Csuport Krisztina nyerte a Goldfinger ösztöndíjat, aminek köszönhetően 12 hónapot töltött a Mackintosh School of Architecture egyetem energiatudatos környezettervezés szakirányú posztgraduális képzésén. A MOME, majd a BME Középülettervezési Tanszék Mester- kurzusának hallgatója U. Nagy Gábor építészirodájában dolgozva pályázott.

Finta József: Élet – Rajz

Szűkszavúan szemérmes, személyes hangú kötet. A bevezető két és fél oldal amolyan szubjektív guide, a Lónyay utcai Református Gimnázium festő tanárának, Blaskó Jánosnak, a Műegyetem Rajzi Tanszékének hálás méltatásával. Egyúttal magyarázva, hogy a fiatal Finta József miért is nem a költő vagy a festő-grafikus pálya felé fordult.

Bachman Zoltán

Vince Kiadó, 2010. 321 oldal
Bachman Zoltán életmű albuma maga is műtárgy. Nem csak bibliofil kivitelét illetően, de összművészeti szerkesztésében is egyéniség. Például a laudációk szerzői is közreműködői a vizuális összképnek, illetve a Pécs szellemi közegét közvetítő személyiségek is meghatározó szereplői a kötetnek.

Végtelen párhuzamok

A kép – legyen analóg vagy digitális – képes láthatóvá tenni az ismeretlen tartományának szemünk által nem érzékelhető világát. A tudomány fejlődésével nyíló új lehetőségek tágítják a világról alkotott képünket, olyan elvont struktúrák válnak a képek tárgyává, amelyek a képzeletünkben, illetve számítógépeinkben létező pixelekből állnak össze.

Podmaniczky-díj 2010

A városvédő civilek 1982 óta minden évben Podmaniczky-díjjal jutalmazzák azokat, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében. Az idén 28. alkalommal került sor a díjátadóra.

A rekonstrukció története

Az épületek rekonstrukciója hosszú időn keresztül kellemetlen viták tárgya volt, és ma is érzékeny pont. Mégis az ókor óta találkozunk olyan épületekkel, amelyeket leromboltak, és különböző okokból később újjáépítettek. A rekonstrukció eltérő értelmezéseinek megértése a vitákat tágabb kontextusba helyezi, amely megkönnyíti azok érzelmi aspektusának tárgyalását.

1:1 – Architects Build Small Spaces

Az építészeti kiállításokon a rajzok, modellek és fotók bemutatásával a látogatók alig kapnak közvetlen élményt a kiállított épületekről. Ezt a hiányt felismerve a londoni múzeum terét kísérleti helyszínként használva meghívtak 19 építészt, hogy tegyenek javaslatot olyan struktúrára, amely a nyugalom, a visszavonulás eszméjét közvetíti.

Hazánk kulturális öröksége Georg Gerster légifelvételein

Az embernek az a vágya, hogy a Földet fentről láthassa, ősrégi álom. A 93 fényképből álló, „Magyarország kulturális öröksége légi felvételeken“ c. kiállítás áttekintést nyújt a mai Magyarország területének legjelentősebb műemlékeiről és tájairól. A válogatás azokat a műemlékeket helyezi előtérbe, amelyek az építőművészet fejlődésében kulcsfontosságúak.

Ébredés a 66 éves álomból

A Tervezni, építeni, élni címmel futó kiállítás mottója: Albánia terra incognita. Ám az osztrákok legalább az ország fővárosáig – vagy száznegyven éve – elláttak. Az osztrák érdeklődés a török birodalom összeomlásától indult: a 19. század végén Ausztria kapta a balkáni utódállamok konszolidálásának máig megoldhatatlannak bizonyuló feladatát. Az eredmény közismert.