Szöveg: Nagy Tamás

A képeslapot a szerző kapta Makovecz Imrétől, 1980-as évek vége

A hetvenes évek elején fiatal építészhallgatóként Csornára utaztam haza, szüleimhez. A vonaton véletlenül összeakadtam Makovecz Imrével, akit akkor még csak látásból ismertem. Feleségével Sopronba igyekezett egy építész barátjuk meghívására. Leültetett maga mellé, és minden átmenet nélkül a leglényegesebb dolgokról kezdett beszélgetni velem.
Győr után „menetrend szerint” felszálltak a vonatra a smasszerok, civil ruhás nyomozók, akik elsősorban a fiatalokat, illetve a gyanúsnak ítélt alakokat igazoltatták, és általában úti céljuk felől érdeklődtek. A fiatalabbak kedvéért: a disszidálni szándékozókat próbálták kiszűrni, azokban az években ugyanis csak nagyon szigorú feltételek mellett lehetett „nyugatra” utazni, sok ember – elsősorban fiatal – nem is kapott útlevelet, mert megbízhatatlannak bélyegezték őket.