Huszonhét esztendővel ezelőtt, negyvennyolc éves korában a Váci Művelődési Házban rendezett kiállításán többek között ezekkel a sorokkal köszöntöttem Makovecz Imrét, az akkor is már több volt, mint nagyreményű építész barát. „Most csak a példa fontos! – csak a példa. A steineri élő antropomorfia, a lechneri jelkép-üzenet, Csete ég-föld lebegése…
Folyóirat
Mértékadó közösség
A Kecske utcai irodaházat mint tervező Makovecz Imre jegyzi, de a munkában minden bent lakó építész társaság részt vett, magát az építést pedig egy általuk sokszor foglalkoztatott vállalkozás, a Bausystem végezte. Turi Attila, Csernyus Lőrinc, Siklósi József voltak a legaktívabbak. Sokáig hátráltatta az építkezést az udvar közepén talált kis ókori temető…
Megújuló hagyomány
Székelyföld tája, természeti értékei és kincsei élő örökségünk. A táj, amely a természeti világ és az ember egymásra hatásában formálódik, a tájban élő közösségek sorsával függ össze. Az erdőkben, kaszálókban és rétekben gazdag, rendkívüli szépségű tájban gyökerezik a hagyományos székely falu. Ahány táj, annyiféle településkarakter.
Laudáció a 75. születésnapra
Makovecz mester elmélyült látomásos alkotó és szenvedélyes közösségi ember egyszerre. Nagy formátumú építészként mesterien oldja fel ebben a kettős szerepben rejlő ellentmondást. A társadalomnak szakmájával szemben jogosan megfogalmazott elvárásait elsődlegesnek tartva, képes azokat összeegyeztetni az egyén belső, isteni eredetű…
Szellemtörténet
Ha valaki a soha nem látott Forum Romanumot a perspektíva törvényei szerint megrajzolja – oly tökéletesen, mint Piranesi –, és az embereket tízszer kisebbre rajzolja, mint a valóságban, a régi Rómáról olyan képet kap, mintha Rómát óriások építették volna, több ezer évvel Róma megalapítása előtt. Ha valaki a Vesta-szüzek templomát háromnegyedig a földbe ásva ábrázolja…
Az élő bolygó élő építésze
Sajnálom, hogy hirtelen közbejött akadályok miatt nem vehetek részt a magyar élő építészetnek szentelt kongresszuson, amelyet a Piliscsabai Katolikus Egyetemen rendeznek meg, amelynek campusán éppen az általam Makovecz Imre főművének tartott Auditorium Maximum is áll. A jókívánságokkal együtt egy rövid hozzászólást is szeretnék küldeni…
Memento Mori
Október 8-án, Szaturnusz napján helyezték a koporsót a sírba. Makovecz Imre földi maradványai át lettek adva az elemeknek. Lelki lénye elbúcsúzott az érzéki élettől és egy másik szférába lépett át. Itt maradt azok fájdalmában, akiket elhagyott, azokban a gondolatokban és érzésekben, amelyeket felkeltett bennünk, amit gondolni és érezni tudtunk…
Atlantisz
Ellenőrizetlen emlékkép. Egy bot intésére kettéválik a tenger. A föld alatt, a felső vizek fölött vagy valahol másutt – Platón a megmondhatója, aki járt az alexandriai könyvtárban, aki olvasta az Írásokat, melyek később porig égtek –, vagy egy kép, ahogy kettéválik a tenger, egy bot intésére vagy anélkül. Nem tudjuk, hogy délelőtt vagy éjjel…
Egyiptom és építészet
Az egyiptomiak gondolkodása életadó erőként tisztelte az északra igyekvő Nílust, ami transzcendens tengelyként határozta meg térképzésüket. A folyótól nyugatra építették a szent várost, és keletre a jelen és a jövő városát. Nyugatra, ahol a nap lemegy, építették a csodálatos templomaikat, és odavitték a halottaikat is, míg keleten az élet funkcióinak építettek.
A goethei természetszemlélet
Ennek a furcsa magatartásnak, amit Kapy Jenő a bevezetőjében az ezotériáról szólva kerülgetett, nincs semmiféle különössége. Ez egy egyszerű és normális dolog, csak éppen a 18-19. századtól nehezítik azt az erre vonatkozó tudásunkat, ami eredendően megvan. Másodrendűnek tekintjük a megérzéseinket, mellékesnek a ráismeréseinket…
Makovecz látomása mint képtípus
Thomas Cole Az építész álma című képén (1840) klasszicista és romantikus (antik és középkori) épületekkel benépesített monumentális tájban gyönyörködik – heverészve – az alkotó. E kép szerint az építész álmodó, az építészet látomás, és nem egyébről képzelődik az ember, bármily parányi is ő maga, mint teremtményei és a teremtett világ harmóniájáról.
Jövőre gondolva
Ha a jövőre kell, vagy kellene gondolnom, elemi realitásérzékem azt mondja, hogy úgy tegyem ezt, hogy gondolataimat próbára teszem a személyes halálon. Az a gondolat állja meg a próbát, mely túléli a bizonyosságot, hogy gondolataim, tapasztalataim, mindaz, amit látok, minden, amit szerettem, és amitől idegenkedtem…