A balácapusztai római kori villagazdaság új lefedése

Építészek: Rabb Dániel, Rabb Péter
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Réthey-Prikkel Tamás

Nemesvámosról közelítve a Balaton-felvidék lankái közt a veszprémfajszi templom tornya szolgál iránytűként. Az út menti szántón elterülő liget fái közt azonban kisvártatva egy másik markáns építészeti jel is megmutatkozik: egyszerű tetőidom, amely ék alakjával és fémes fénnyel hívja fel a figyelmet magára.
Magassági értelemben nem emelkedik ki a környezetéből. Mérsékelt hajlásszögű, szigorúan szerkesztett tömegként jelenik meg a rekonstruált történeti falak felett. Tervezői – Rabb Dániel és Rabb Péter – különös egyensúlyi helyzetbe hozták: érezhetően nem támaszkodik a meglévő kőfalakra, ugyanakkor nem is lebeg felettük. Pontosan onnét folytatja, ahol a meglévő szerkezet abbamarad, éppen csak érintve azt. Jól definiált síkok határolják a tető testét, hajszálpontosan, de légies könnyedséggel zárva vissza az eresz alsó felületét a falakhoz. Nem látni be a tető szerkezetére, a római villa befelé forduló zártsága így ma is érvényesül. A kívülről dobozszerűen megfogalmazott tetőidom a belső tér felé megnyílik, feltárva az acélszerkezetű tető könnyedségét és ellenpontozva a masszív, helyi kőből rakott falakat. Több beavatkozás tulajdonképpen nem történt. Szükségtelen is volna: a kortárs elemek alázatosan a háttérbe húzódnak, hogy figyelmünk teljes egészében a római emlékekre irányulhasson. Bejárva a villát, megtapasztalható az eredeti térszervezés, a nagyvonalú, belső udvar köré szerkesztett alaprajz, a hűvös-árnyas, vagy épp fénnyel elárasztott helyiségek sora. Maga az épület válik kiállítási tárggyá.
Felismerve a ház önmagában hordozott kultúrtörténeti értékét, az építészekhez hasonlóan a kiállítás rendezői sem terhelték túl bemutatott objektumokkal az épületet. A látszólagos „üresség” nem hagy hiányérzetet: a falfestmények, a bemutatott mozaikok, az eredeti és jól láthatóan rekonstruált részletek így tudnak a leginkább érvényesülni. Képzeletünket maga a tér ragadja meg, s a fölénk boruló sátortető alatt részesei lehetünk egy-egy pillanatra a római nemesek hétköznapjainak. Ennek középpontja, ahogyan a házé is, a zárt belső kert volt. Természetesen az új lefedés is követi ezt a struktúrát, s csupán egyetlen elemmel, a pontmegfogásos üveg pengével jelenik meg a kortárs réteg az udvarban. Mögötte festett faltöredékeket láthatunk, az üveg azonban csak a környezeti hatásoktól védi az emlékeket, a látogatóktól nem zárja el. Egyféle új „verandát”, átmeneti teret képez az udvar és a beltér közt, meghitt közelségbe hozza a bemutatott falfestményeket, ha belépünk hozzájuk a „vitrinbe”.

Generál tervező, szakértő: Bartal és Rabb Kft. (2 Rabb Kft.)
Építész tervezők, műemléki szakértés: Rabb Dániel, Rabb Péter
Építész munkatársak: Hankó Andrea, Váczi Gergely
Statika: Rabb Péter, Kiss László†, Szabó Balázs
Statikus munkatárs: Bálint Valentin
Tartószerkezet: Rabb Péter, Molnár Miklós
Villamos tervezés: Rostás Attila
Tűzvédelem: Futó Péter
Gyártmányterv: Vasas Gyula
Beruházó: Magyar Nemzeti Múzeum, Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkert