Parlament, 2016. október 26.

2016-ban – rövid kihagyás után – ismét átadásra került a Pro Architectura díj, amelyre idén öt kategóriában lehetett pályázni. Az Építészeti alkotás, az Építészeti közélet és oktatás, a Terv és tervpályázat, az Építtető és a Kivitelező témakörökben összesen tíz miniszteri elismerést osztottak ki, melyekhez egymillió forint összegű pénzjutalom és az adományozást igazoló oklevél járt.

2016-ban Pro Architectura díjban részesült Építészeti alkotás kategóriában:

Győrffy Zoltán, a debreceni Szent György római katolikus templom épületéért

Fotó: Batár Zsolt

„Maga a templom elsősorban nemes arányú tömegével és sajátos, homogén anyagszerűségével érinti meg a látogatót. Az alacsony mellvédfalú, egyszerű, hegyesszögű sátortetős tömeget harmonikusan egészíti ki az arányaiban vaskosnak tűnő harangtorony építménye. Jó, hogy nem nyúlik a gerinc fölé, mert úgy agyonnyomná a hajót, így viszont annak természetes párjaként hat: nem „campanile”, ösztönösen inkább a parasztházak kéményei, sőt, a búbos kemencék juthatnak eszünkbe (talán emiatt is érezzük „melegnek” az épületet), miközben a jobboldali oldalhajó tömege a toldott tornácos házak archetípusára emlékeztet. A két, szinte összeolvadó tömeg karaktere annyira feltételezi és kiegészíti egymást, hogy a jang és a jin, vagy a női és férfi elvek egységét, a coniunctio oppositorum elvét idézi. Az egész természetes melegséget sugároz, aminek harmóniáját fokozza a homogén felületkiképzés: a klinkertégla burkolat, ami várhatóan bent is folyatódik. A templomot körüljárva további kellemes érzéki benyomás, hogy a téglák textúrája közelebbről a megszokottal szemben egyfajta textil-szerű redőzöttséget mutat. Mintha valamilyen organikus anyagból lennének, ami taktilis érzékeinknek is kedvez.”
Meggyesi Tamás: Tellurikus erő. Szent György templom, Debrecen, Józsa városrész, MÉ 2016/1

Horváth Zoltán, a budakalászi Egészségház épületéért

Fotó: Dénes György

„A Budakalászi Egészségügyi Központ létrejöttével nemcsak új rendelőket kapott a település, hanem új közösségi teret is, ahol a település lakói mellett a matéria és a transzcendencia is látványosan összetalálkozik. Amikor Budakalász Önkormányzata 2012-ben megbízta Horváth Zoltán építészt, hogy a város rossz műszaki állapotban lévő orvosi rendelője helyett újat tervezzen, az építész nem csupán egy szolgáltató épületet szeretett volna adni a városnak.
A különböző ingatlanvásárlások során létrejövő amorf telek, az utca másik oldalán csordogáló Barát-patak, a gyalogos híd, a Millenniumi emlékmű, a rendelő fölött magasodó temető adottságait felmérve úgy döntött, hogy a korábbi kerítéseket lebontva, térré alakítja az amúgy is forgalmas utcát. Elképzelését a kutatásai is igazolták. Kiderült, hogy a rendelő telkén található kút a vezetékes víz kiépítéséig kulcsszerepet játszott a környékbeliek életében. Az építész úgy döntött, hogy a kutat lefedi, de nem rejti el. A forrást megjelölő pont vált az újonnan kialakított tér és épület legfontosabb szervező erejévé. Egy olyan kettős spirál kiindulópontjává, amely – azon túl, hogy az örök ciklikusság és a végtelenség jelképe – egy szálra fűzi fel a környező objektumokat, élet és halál építményeit, és a hozzájuk kötődő tartalmakat: forrást, gyógyulást, megújulást, emlékezetet és pusztulást.”
Berényi Marianna: Életspirál. Egészségügyi Központ, Budakalász, MÉ 2014/3

Deák Zoltán a kőbányai Szent László Plébánia átalakításáért

Fotó: Bernáth Attila

A kőbányai Szent László Plébánia épülete a századforduló szecessziós-eklektikus építészetének igényes villa épülete volt, melynek eredeti értékei a 2010-es évek elejére csak nyomokban voltak fellelhetők.
A történeti épület átalakítása Deák Zoltán vezető tervező nevéhez köthető, továbbá a tervek kidolgozásában és a kivitelezés alatt a helyszíni tervezői művezetésben is kiemelt szerep jutott Schuszter Dániel, Bernáth Attila építészeknek. A tervezés során a jelen kor funkcionális igényeihez alakították az alaprajzot, a belső térstruktúrát, és ahhoz igazítva felújították és továbbgondolták a homlokzati kialakítást. Minden lépésnél az épület egységes megjelenésére, az eredeti karakter továbbtervezésére figyelve alkottak kiemelkedőt.
A tervezők hozzáállása példaértékűnek számít a mai világban. Az épület valódi szellemét megtartva, az eredeti tervezővel szinte kézen fogva készítették el az átalakítási és felújítási terveket. A ház lelkét kutatták és folytatták, így az áttervezésnél a régi és az új elemek egységét sikerült megteremteniük. Szerencsés, hogy nem válnak el élesen a meglévő és a tervezett építészeti jegyek, hanem egymásra épülve, egymást erősítve hoznak létre harmonikus és egységes művet. Nem stílusban tervezésről szól az épület, hanem a meglévő építészeti mondanivaló továbbtervezéséről, újraértelmezéséről, valamint az új elemeknek az eredeti gondolkodásmódhoz hasonló megtervezéséről.
Csak remélni lehet ennek a szemléletnek a terjedését a régi épületek fejújításánál, amely kompakt és izgalmas építészetet eredményezhet.
Részlet a Pro Architectura-díj laudációjából

Gereben Marián Építészek Kft. az egri AÉS Borterasz és Venyige SPA épületéért

Fotó: Frikker Zsolt

„Az egri borterasz és kísérő épületeinek kompozíciója alapvetően illusztratív, már-már teátrális koncepción nyugszik. A fedett-nyitott, összetorlódott archetípus-házakra emlékeztető borteraszt, mint központot koncentrikusan veszik körbe az egyirányban kontyolt ház-kunyhók, a medence és a szőlő sarkába telepített kilátó pedig tárgyszerű elemekként egészítik ki az együttest. Az absztrakció foka a kunyhóktól a borteraszon át a kilátóig fokozódik, és fordítva: utalásrendszerében leginkább tág spektrumú a kilátó (magasles, jel, góré), legösszetettebb a borterasz (nyitott szín, sorolt házak, hullámzó tető, feszített sátor) és leginkább konkrétnak a kunyhók tekinthetők (présházak, csőszkunyhók). (…) A három kis ház távolról nézve egyformának tűnik: egyik oldalról lekontyolt nyeregtető, a szőlőbe nyitott, egyterű helyiség, alaposabban szemügyre véve azonban mindegyik más kicsit – a három építtető eltérő igényeinek megfelelően. Elsőre már-már zavarba ejtő a forma trivialitása, sehol a borászatainkból jól ismert narratíva és pátosz.”
Szabó Levente: A formától az anyagig és vissza. Almagyar Érseki Szőlőbirtok – Borterasz és Venyige Spa, Eger, MÉ 2014/8

A Hetedik Műterem Kft.-t a soproni Várkerület megújításához kapcsolódó építészeti tervezés és tervpályázatok területén elért kiváló eredményeiért díjazták.

Fotó: Danyi Balázs

„Meggyőző tervük megvalósításán túl a szigorú helyi előírások betartására és a lakosság észrevételeinek figyelembevételére is vállalkoztak. A lakosság a pályázati eredmény kihirdetésétől kezdve folyamatosan tájékoztatást kapott a beruházás alakulásáról. Látványtervekkel és videóvetítéssel mutatkoztak be az alkotók. Elképzeléseik már a tervek első bemutatásától kezdve közel álltak a város régen várt elképzeléseihez. (…) A Várkerület ma már nem csak közlekedő: igazi városi élettel telítődött. Az egész megújult út-tér együtt él a szegélyező házak boltjaival. Nincsenek elválasztó kerítések, a finoman szétválasztott funkciókat az egymással összhangban lévő burkolatok jelzik. Egyértelmű, hol közlekedhetnek a kerékpárosok és az erre járók számára többszörösen bővült az élhető terület. A gyermekeket biztonságos játszótér várja a járókelő zónában. A parkolók csak a főútról érhetőek el, így biztosítva a gyalogos területek nyugodtságát. A forgalmi rend ésszerűsítése kellemesen lassította le a közúti forgalmat. Nincsenek fölösleges közlekedési lámpák, a jól kiosztott gyalogátkelők szinte egyetlen nagy gyalogos sétánnyá olvasztják össze a teret. Szépek a zöld sávok az úttest és a gyalogos részek között, nem vágják el, hanem gazdagítják az egységes területet.”
Winkler Barnabás: Térnyerés. Várkerület megújítása, Sopron, MÉ 2016/3

Az építészeti közéletben és építészeti oktatásban elért kiváló eredményeiért Dénes Eszter részesült Pro Architectura díjban.

Kivételes dolog az, ha valaki a tudomány és a művészet, nevezetesen a bölcsészet és építészet nyelvét egyszerre, gyakorolja. Dénes Eszter építészmérnökként és publicistaként teszi mindezt fiatal lendülettel és kifogyhatatlan energiával. Házat tervez, szakmai közéletről ír, építészeti újságot, útikönyvet szerkeszt, kistérségi közösségszervező munkát vállal. Magas színvonalon elkészített, a hely szellemét tükröző tervezési munkái mellett mind a nyomtatott, mind az internetes sajtóban rendszeresen publikál, írásainak holisztikus, igényes szemlélete az építészet szakmai és közösségi alapját erősítik. Kiemelkedő munkát végez Dévényi Sándorral és a szerkesztőbizottsággal a negyedszázados múltra visszatekintő Országépítő újságban nagy energiát fektetve annak megújításába.
Részlet a Pro Architectura-díj laudációjából

Az Építtető kategóriában a Visegrád Város Önkormányzata Visegrád városközponti fejlesztésének megvalósításáért vehetett át Pro Architectura díjat.

Fotó: Hajdú József

„Visegrád esetében a sok évszázados múltat továbbörökítő, történelmi léptékű emlékezet és az ezzel találkozó mindennapi valóság viszonya folyamatos kihívást jelent. (…)
A Duna mentén a középkori beépítést felidéző építészeti program két saroképülete a nyolcvanas évek közepén valósult meg, az iskola tornaterme és az ágasfás látogatóközpont – helyén azonos léptékben épült turisztikai szolgáltatóház – épülettömegei mutatják a tervezett léptékváltást. De a város középtávú jövőjét döntően meghatározó, a városközpont fejlesztésére a kétezres évek elején kiírt és sikeresnek ítélt pályázatok is hasonló méretű változásokat vizionáltak.
Visegrád végül nem ezt az utat választotta: visszafordult saját, jelenlévő önképe felé, és mindezt talán a leginkább szimbolikus módon az újrafogalmazott városháza épülete képviseli. Ebben az esetben is komplex városközpont-fejlesztésről van szó, amely azonban a meglévő energiákból merít erőt, nem átlépve, újraírva, hanem szervesen folyamatossá téve a kisváros múltját. Ennek szellemében újult meg az egészségház, alakult ki a rendezvénytér és épült meg az ezt kiszolgáló pavilon olyan településképi sűrűséget eredményezve, amely a saját, belső igényekre szabottan az idelátogatók számára is hiteles önképet tud mutatni.”
Okrutay Miklós: Megtalált lépték. A visegrádi városháza felújítása, MÉ 2016/2

Az Építtető kategóriában a Füzér Község Önkormányzata a füzéri vár megújulásáért vehetett át Pro Architectura díjat.

Fotó: Zsitva Tibor

„A falu szívesebben maradna meg az isten háta mögötti helynek, a választott vezetők a turizmus révén adnának munkát a helyieknek. A polgármester kertjében állították össze a több mint húsz éve folyó ásatás során talált kapuboltozatot, a megvalósítást indító építőmágia sikeres gesztusaként. Ebből a „közösségi kőkertből” nőtt ki az Alsóvár terve. (…) A rekonstrukció második eleme egy természeti kert. A füzéri várhegy 2008-ban „Magyarország természeti csodája” címet kapta, a kert kialakításának célja a „sziklagyep”, az Eperjes-tokaji hegylánc különleges geológiai képződményének és az ennek megfelelő, egyedi flórával bíró vársziklának bekapcsolása a természeti turizmusba. (…) A harmadik egységről, a Felsővárról Várkonyi András történészt idézem: „A füzéri vár palotaszárnyának 2014–2015-ben elvégzett rekonstrukciója, kiépítése a feladat nagyságrendje, tudományos hordereje miatt is élénk, sokszor heves vitát váltott ki… A vitát az 1964-ben kiadott Velencei Charta (The Venice Charter) alapelveinek betartására, vagy éppen idejét múltságára hivatkozó, egymással markánsan szemben álló két vélemény összeütközésére szokás visszavezetni. Kicsit más megközelítéssel a két tábor a műemléknek nyilvánított épített örökség megőrzésnek két lehetősége, a ’konzerválni’ vagy ’rekonstruálni’ problematikájában foglal el egymással össze nem egyeztethető álláspontot… ”
Szegő György: Élővár – Füzér. Az Alsóvár újjáépítése és a Felsővár fejlesztése, MÉ 2016/6

Áts Géza a budaligeti családi villaépület és számtalan kiemelkedő építészeti alkotás megvalósításában közreműködő kivitelezőként, építési projektvezetői és műszaki ellenőri tevékenységéért és Kolyankovszky István kiemelkedő építészeti alkotások megvalósításában közreműködő kivitelező, kőfaragó mesterként kifejtett tevékenységéért kapta meg a miniszteri elismerést.

Gratulálunk a kitüntetetteknek!