A fraktálok állítólag forradalmasították a tudományt, nem csak a természet-, de a társadalomtudományokat is, miközben olyan hangok is hallatszanak, melyek szerint a fraktálok jelentősége némiképp túl van dimenzionálva. A tört-dimenziójú, önhasonló matematikai (geometriai és halmazelméleti) objektumok ismeretelméleti „súlya” azonban igen nehezen mérlegelhető…

A stratégiai szemléletű integrált városfejlesztés (rugalmas, integrált szemléletű fizikai és tartalmi tervezés, fenntartás és működtetés rendszere) olyan eszközrendszert kínál, amelyet idehaza az integrált városfejlesztési stratégiákon keresztül ismert meg az építész társadalom – talán nem akkor, nem úgy és nem olyan előkészítettséggel, ahogyan szükséges lett volna…

Yona Friedman kétségtelenül a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású építészeti gondolkodója. A Mobil Építészet Kutatócsoportjának megalapításától kezdve az űrváros koncepcióján keresztül a shanghaji hidak rajzaiig, Friedman életművében számos olyan forma és gondolat szerepel, amelyek évtizedeken keresztül megtermékenyítően hatottak…

A Mobil építészet – Budapesten kezdődött című kiállítás 2010 őszén a magyar származású, Párizsban élő Yona Friedman életművének új darabja lett. A Trafó galériájába készült installáció Friedman életművének egyik legismertebb darabját, az ötvenes években megszületett Ville Spatiale koncepcióját budapesti helyszínen vázolta fel.

A Kitchen Budapest 2010 nyarán meghirdetett egy workshopot Az építészeti kommunikáció újragondolása címmel. A workshop végül elmaradt, pedig sokak (köztük a MÉ szerkesztőségét is) érdeklődését felkeltette a cím. A felhívásban az is szerepelt, hogy a cél egy alternatív ötletpályázati eljárásforma kidolgozása lenne.

A történeti épületek, mint a városszövet és a vidéki táj meghatározó elemei sokrétű információt sűrítenek magukba: műszaki, térképzési, használati jellemzőik mellett építészet-, társadalom- és kultúrtörténeti „adathordozók” is, egyéni, helyi és országos történetek, emlékek kapcsolódási pontjai. Ezeket az adottságokat a használók, a várostervezők és az építészek időről időre…

Az a jelentőség, amit az elmúlt évtizedekben a kiállítások kaptak az építészeti diskurzusokban, nem egyszerűen az építészeti kommunikáció intézményeinek szerkezetváltozását jelzi, de azt a folyamatot is, amelyben a szakma új szerepeket vállal, újrapozicionálva magát az átalakuló társadalmi-gazdasági-politikai kontextusban.

Mújdricza Péter először az MR1 Arcvonások c. műsorában (2010. május 18.) beszélgetett Filippinyi Évával. Az Utóiratban közölt szöveg az építész és Szegő György e-interjújaként készült építészetről és világállapotról, a magyarföldi templomról, a tapolca-diszeli Első Magyar Látványtárról, költészetről és ökológiáról.

Marosi Ernő a Magyar Nemzeti Galéria új kiállításának 2010. november 4-i megnyitóján elhangzott előadása a 19. század nagy szellemi irányzatról és azok kortárs újraértelmezéséről szól: „A Magyar Nemzeti Galéria bizonyos értelemben önreflexiójának szenteli ezt a kiállítást. Időről időre szükségessé válik, hogy az állandó kiállítás mellett, egyben azt is értelmezve…