Fogadják szeretettel – írta Vargha Mihály 1997-ben az újra megjelenő Magyar Építőművészet – jogi problémák miatt Új Magyar Építőművészet – első számában. Korábban vagy tíz éven át volt szerkesztője a lapnak. Mindent tudott, amit az építészeti kritikával, az épületek bemutatásával, a beruházások jogi, szakmai, pénzügyi buktatóival együtt az építészeti sajtóról tudni lehet.

Az immár harmadik alkalommal megrendezett világtalálkozó előadásai a „hagyomány, válság, kiút” hívószavak köré csoportosultak. A világtalálkozó kettős értelmű kifejezésnek bizonyult: egyrészt külföldön dolgozó magyarok is előadtak, másrészt az előadások az építészet új helyét kísérelték meg felmérni az új fizika és a még újabb globális kommunikáció tereiben.

A Magyar Építőművészek Szövetsége meghívást kapott a Párizsi Magyar Intézettől egy építészeti fesztivál szervezésére. E nagy múltú, rangos intézmény irodalmi, zenei, művészeti események, programok helyszíne, Párizs szívében a rue Bonaparte 82-ben, félúton a Boulevard Saint Gemain és a rue Vaugirard között.

Feltehetően minden idők legdrágább általános iskoláját néztük meg Valkai Csabával és a ház tervezőjével, Dobai Jánossal. Metsző szélben érkeztünk meg a világvégi helyre: a kocsmaszépségekkel vetekvő családi házakon már túl vagyunk, de a közeli autópályán még innen.

A tízemeletes panelházakból jól rá lehetett látni a földszintes, U-alakú rendelőintézetre. 2007-ben úgy döntött az önkormányzat, hogy az épület megérett a felújításra és a korszerűsítésre. A rekonstrukcióként indult projektből menet közben teljes átépítés lett.

Törökbálint, azon belül is a Depo nevű ipari park területe tipikus hely-telen hely: három autópálya és az azokat összekötő lehajtó- és összekötő ágak dzsungelében fekszik, ahol a száguldás, a jelen-nem-levés, sőt az ideiglenesség az alapélmény. A DVD-gyár a környező épületekhez képest elég meredek terepen fekszik, amit az épület remekül használ ki.

A Krisztina körutat a Böszörményi úttal összekötő Nagyenyed utcában elkészült a Krisztina Palace irodaház. A brüsszeli székhelyű Codic International magyar leányvállalatának első budapesti projektje 18.000 négyzetméternyi irodát fogad majd magába. A kerület kisvárosias központot szeretne itt létrehozni, amelynek egyik fontos eleme lesz a Nagyenyed utca környéke.

Velence minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy élő város maradhasson és történelmi értékei mellé hasonló kvalitású kortárs teljesítményt tudjon felvonultatni. Ezért tárt karokkal fogadta François Pinault, amikor a francia iparmágnás a párizsi bürokráciából kiábrándultan új helyet keresett nagyszabású kortárs gyűjteményének.