Kiállítás a Népi Építészeti Tudományos Diákkör egykori hallgatóinak munkáiból
MÉSZ, Kós Károly terem, 2014. december 18. – 2015. január 16.

Szöveg: Szabó László

Tatár Balázs: Hatház utcai ház homlokzata, Kárpátalja, Nagybereg, 1997

A Népi Építészeti Tudományos Diákkört 1976-ban alapította Dr. Dobszay Károly, Dr. Szabó László és Szabó József fotóművész az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán, a mai SZIE Építéstudományi Karon, Foerk Ernő és Dr. Rados Jenő nyomdokain haladva. 2001-ig az NTDK munkásságát Dr. Szabó László vezette.
A 25 év alatt az NTDK bejárta a Kárpát-medencét (jelenlegi határokon belül és túl – a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt és Délvidéket), felmérve és kutatva a népi építészeti kultúra gyökereit, a néprajzi hagyományokat. A 317 hallgató közel 650 portát, épületet, építményt mért fel ez időszak alatt. 2007-ben a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum együttműködési megállapodást kötöttek, melynek értelmében az NTDK 25 éves felmérési, kutatási, feldolgozási anyagát átszállították a Magyar Népi Építészeti Archívumba.
A kiállítás három kérdésre keresi a választ, illetve kézzelfogható válaszokkal felel rájuk. A három kérdés: kell-e ismerni a népi építészeti kultúrát; a tervező építész felkészültségéhez hozzátartozik-e a gyökerek ismerete; illetve meg kell tudni szólítani a népi építészeti kultúra emlékeit, mert tanít és ez a tanítás több alapvető érintkezési pontot mutat a modern építészet tanításaival, alaptételeivel.
A tablókat látva, a hitvallásokat olvasva érdemes elgondolkozni azon, hogy a határon belüli és túli építész világban, korunk elméleti kérdéseinek, teóriáinak szövevényében és a különböző stílusirányzatokban – a 20. század elejétől a természethez való visszafordulástól a futurizmuson, konstruktivizmuson, nemzetközi stíluson, a modern, majd a high-tech építészeten és a posztmodernizmuson át a dekonstrukcióig, az új modernizmusig – tapasztalható bizonytalanságban az értő eligazodást segíthetik az előremutató népi építészeti és néprajzi hagyományok, a „tiszta forrás” ismerete. Biztos támpontot nyújthatnak megtalálni a saját építészeti nyelvezetünket, építészeti értékrendünket, ami – tiszteletben tartva korunk építészeti irányzatait – valóban a miénk.

Kiállítók: Arnóczki Imre Balázs, Babinszky Tünde, Bánhidi László, Bártfai-Szabó Orsolya, Bartók János, Benczédi Sándor, Csicsely Borbála, Csizmazia Géza, Csontos Györgyi, Enyedi Imre Faltusz Csaba, Fejes Béla, Fülöp István, Gattyán Zoltán, Galambos István, Gazdag András, Gerák Miklós, Geiszvein Gellért, Herczeg László, Horváth Balázs, Jakus Péter, Kalmár László, Király József, Koch Tamás, Kovács Zoltán, Kuli László, Lannert Gábor, Máthé Katalin, Matos László, Mészáros Erzsébet, Mirkóczki Cecília, Molnár Mihály, Molnárné Szabó Erzsébet, Murka István, Nagy György, Nagy Szabolcs, Nagy Zoltán, Noll Márton, Nyikos László, Papp Tamás, Pálinkás Viktor, Pinczés Éva, Pintér Balázs, Pintér Tamás, Rendes Balázs, Robogány Andrea, Somogyi Tamás, Somogyi Veronika, Szabó Katalin, Szabolcs János, Szedmer Szilvia, Szeift Zsuzsanna, Szojka Mariann Tünde, Takács Tibor, Tasnádi Gábor, Tatár Balázs, Tomek Ágnes, Tóth Márton, Urbán Árpád, Usák Tibor, Vonnák Katalin, Wittinger Zoltán, Zahorán Gábor, Zölley Ágnes, Zsuffa Zsolt.