Urban Renewal „Városmegújítás” konferencia
A BME Urbanisztika Tanszék szervezésében, 2010. november 24-én, szerdán
Az Urbanisztika Tanszék és a „Városépítészetért Alapítvány” 1. nemzetközi konferenciája, BME Építészmérnöki Kar
Urban Renewal
„Városmegújítás”
2010. november 24., szerda
Helyszín:
BME Központi épület
1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., 1. emelet, „Díszterem”
Részletes konferencia program:
A Konferencia védnökei:
Dr. Becker Gábor
a BME Építészmérnöki Kar dékánja
Pálfy Sándor DLA
a BME Urbanisztika Tanszék tanszékvezetője
Szekció elnökök:
Vidor Ferenc DsC, Budapest
Locsmándi Gábor PhD, Budapest
Rabb Péter PhD, Budapest
Meggyesi Tamás DsC, Budapest
Előadók:
Tiberiu Florescu PhD, Bucharest
Benkő Melinda PhD, Budapest
Szilágyi Kinga PhD, Budapest
Lubica Vitková PhD, Bratislava
Kádár Bálint, Budapest
Beleznay Éva, Budapest
Jean-Michel Knop, Paris
Alföldi György DLA, Budapest
Sonkoly Gábor PhD, Budapest
Socrates Stratis PhD, Nicosia
Szabó Árpád DLA, Budapest
Erő Zoltán, Budapest
A Konferencián való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.
Regisztráció: varosepiteszetert@gmail.com
A rendezvény a Magyar Építész Kamara által akkreditált, a részvételért a kamarai tagok 1,5 kredipontot igényelhetnek.
A konferencia angol nyelvű. Magyar nyelvű tolmácsolást nem biztosítunk.
Szervezők:
Benkő Melinda PhD és Szabó Árpád DLA
BME Urbanisztika Tanszék
Urban Renewal
A BME Urbanisztika Tanszéke a 2010-es évet a „Rehabilitáció éve”-ként hirdette meg, amelynek keretében több tantárgyunk féléves feladata kapcsolódik a város-rehabilitációhoz, kutatásokat indítottunk ebben a témában. A Rehabilitáció évének eseménye a 2010. november 24-én megrendezésre kerülő konferenciánk is a BME Központi épületének I. emeleti dísztermében. Mi adja a téma aktualitását?
A Nyugat-Európa nagyvárosaiban a XX. század utolsó évtizedeiben végbement átalakulások nagyságrendje, jelentősége a XIX. századi városmegújítások léptékéhez hasonlítható, amikor az élhetetlenné vált, középkori eredetű városszerkezetet a városfalak elbontásával és a várostestbe mart új, nagyléptékű szerkezeti elemekkel újították meg. A XX. század végi városmegújításnak a lehetőségét a nagyvárosok felszabadult ipari és vasúti területei szolgálták. Ezekkel, az ekkorra már rendkívül értékessé vált területekkel Európa országaiban nagyon különböző módon bántak.
Volt, ahol a város hiányzó zöldterületeit pótolták, volt ahol új városközpontok születtek virágzó közterületekkel, és sajnos számtalan példát láthatunk arra is, hogy ezek a területek az „ingatlanfejlesztés” áldozatául estek; tele építve a városlakó számára megközelíthetetlen, közterületek nélküli iroda-, vagy lakóépületekkel. Valamennyi megoldás a rehabilitáció körébe sorolható, de abban is nagy különbségek mutatkoztak köztük, hogy hol, mennyire voltak tekintettel a megújuló területek meglévő természeti-, és épített adottságaira, értékeire, ami a rehabilitáció minőségének egyik fokmérője. A rehabilitáció fogalmának a definiálása, a minőség megkövetelése a beépített területek, különösen a történelmi belvárosok megújításának esetében különösen indokolt. Az utóbbi hónapok budapesti eseményei is erre figyelmeztetnek bennünket.
A konferencia aktualitását az adja, hogy Budapest és a legtöbb volt szocialista főváros, nagyváros a nyugat-európai társaiktól kissé lemaradva, még nem vesztette el a minőségi megújulásnak ezt a lehetőségét. Az egykori ipari és vasúti területek többsége még beépítetlen, a Belvárosunk még érintetlen, pedig a főváros meglévő értékeire tekintettel nem lévő ingatlanfejlesztés nyomása rendkívül nagy. Az ilyen típusú fejlesztések ellen folytatott nemes szakmai küzdelemhez és a városmegújítás minél jobb stratégiájának megtalálásához kíván a konferencia muníciót szolgáltat.
Pálfy Sándor DLA