In memoriam Arata Isozaki (1931–2022)

Szöveg: Botzheim Bálint

Arata Isozaki, több generáció számára példát mutató építész legenda 2022. december 22-én elhunyt. Pályáját Kenzo Tange tanítványaként kezdte, majd 1963-ban saját irodát alapított. Munkássága többféle építészeti irányzaton átível.
A japán metabolista építészek között is számon tartják, leghíresebb víziója a lebegő város (1962) felfelé törekvő, szerteágazó toronyházakkal. Az Orvosi Egyesület Székháza (Oita, 1960–72) átmenetet jelent a metabolizmus és brutalizmus között. Sok forrás már brutalista épületként említi az Oita Prefekturális Könyvtárat (1966). Részt vett az ikonikus japán EXPO 70 épületének tervezésében. Kísérletező építész volt, véleménye szerint az építészetben a változás az, ami állandó. Visszautasította a modern építészeti mozgalom objektivista elméletét, amely a látványt egyszerű szabályok alkalmazásával kívánta elérni. A sokrétű megközelítés híve volt, szívesen fordult az érzelmek és a szimbólumok felé is. Szándékosan törekedett arra, hogy az épület ne a technológia végtermékeként jöjjön létre. Vallotta, hogy nincsen szükség különleges technológiákra ahhoz, hogy az építészeti terek lényegét megfogalmazza. Formai újításnak számított a kígyóként kanyargó Kitakyushu könyvtár Fukuokában (1974) és a Fujimi Golf Klubház (1974).
Újító szellemét tükrözi a Mitó városában épült művészeti központ is (1990), ahol a tető fölé egy 100 méter magas szoborszerű kilátót tervezett. A legújabb parametrikus korszakban tervezett épülete a katari kongresszusi központ épülete (2011), amelynek tetőzetét egy gigantikus, gyökérzetre emlékeztető szerkezet támasztja meg. Hasonlóképpen úttörő szerkezetnek számít az Anish Kapoorral közösen tervezett Ark Nova (2013), egy hatalmas ponyva-buborék, amely koncerttermet rejt magába. Pályája során több mint száz épülete épület meg, 2019-ben ítélték neki ítélték oda a Pritzker-díjat, ekkor a mester 87 éves volt (lásd MÉ 2019/2). Arata Isozaki építészete a mai fiatal generációnak is példaként szolgálhat.