Szöveg: Nagy Csaba

Az építészet művelése egyszerre individuális és közösségi természetű. Az alkotás belső folyamat, de mindannyiunk megélt jó tapasztalata a műhelymunka, a gondolatok cseréje másokkal is.

Az építészeti közösségek kezdete általában egy-egy képzőhelyhez, egyetemhez kapcsolódik, és részben megmarad az alumnik és az oktatói kar identitásában és hovatartozásában hosszabb ideig is. A doktori képzések, a Mesteriskola is hasonló közösségépítő szereppel bírnak. Ilyen közösségek lehetnek a tervezőirodák is, ahol a projektek kapcsán más, újabb és újabb közösségek is szerveződnek, építtetőkkel, társtervezőkkel, kivitelezést végzőkkel. A tervezés folyamán sok más, építészeti fókuszú közösséggel is találkozunk a főépítészi irodák, vagy tervtanácsok, vagy akár a hatóságok is részei mindennapjainknak.
Az építészetet a fentiekhez kapcsolódó vagy attól független szellemi műhelyek is meghatározzák. Időben, hatásban, de gondolatiságban is különböző szellemi közösségek: a baráti társaságoktól, a karizmatikus egyéniségek által létrehozott, majd később meghatározó kulturális intézményeket alapítókig.
Az építőművészet iránt érdeklődő, az épületeket, az épített környezetet használó emberek köre még szélesebb, még szerteágazóbb értékrendet követ, de a túlnyomó többség jót és szépet akar. Nem azokban a műhelyekben formálódtak, mint mi építészek, de szükség van egymás gondolataira, véleményére, meglátására is.
Határainkon túl, a nemzetközi építészeti közösség részei vagyunk, a regionális környezetünkkel sok az azonosság, velük könnyebb a szoros kapcsolat. De figyelő tekintetünket a világ más, építészetileg is érdekes, meghatározó vagy innovatív részeitől sem zárhatjuk el. A magyar építészeti hagyományoknak mindig is része volt észak és dél, kelet és nyugat.
A több, mint 120 éves történeti hagyományokkal rendelkező Magyar Építőművészek Szövetsége nagyon különböző és változó társadalmi körülmények és építészeti értékrendek között működött, kisebb és nagyobb mértékben megújuló elnökséggel, szervezettel. Minden kor más és más kihívásokat hoz, más lehetőségeket tár elénk.
Ma az összefogás, egymás megértése és segítése a cél, megtalálni a közöset a különbözők közt. Együtt szeretnénk működni mindenkivel, katalizálni, segíteni a kapcsolatokat, a szakmán belül, de a szakmán túl is. Itthon, de a határokon át keresve és megosztva a tudást, a tapasztalatokat.
Mindenkit érdeklő kérdés az Ötpacsirta utcai épület. Ikonikus és szimbolikus otthona az építészeknek, megőrizni és fejleszteni fontos feladatunk. A kamarák velünk egy helyen voltak itt megalakulásuk óta, de megértjük, hogy új feladatukhoz nagyobb és korszerűbb irodai környezetre van szükségük, melyet a Magyar Építészeti Központhoz kapcsolódó beruházás tud biztosítani. A Köztestületek Házában kapnak helyet a mérnökkamarával és más szervezetekkel együtt. Az Ötpacsirta utcai épület így az eddig egyenlő arányban közösségi és szervezeti székhelyfunkciót is betöltő szerepe felől egyértelműen az építészeti közösségi hellyé válás felé tart. Jogi értelemben a MÉSZ marad a használó, az MNV Zrt.-vel a közelmúltban megkötött használati megállapodás az egész épületre tiszta jogi helyzetet eredményezett. A MÉSZ ezt a használatot nem a saját maga számára, hanem vállalt közfeladatának ellátása érdekében kívánja kiteljesíteni. Befogadó helyet működtet majd az építészet számára, kiállító- és előadótermekkel, workshop terekkel, kávézóval, étteremmel, könyvtárral, és ahogy lenni szokott építészeti könyvek és tárgyak árusításával. Az anyagi lehetőségek függvényében fokozatosan kívánjuk átalakítani, felújítani, számítva mások gondolataira és segítségére is.
Az épületben velünk élő Mesteriskola kiemelt fontossággal bír számunkra is. A mesterekkel, alumnikkal és a diákokkal együttműködve szeretnénk ezt a kapcsolatot mindinkább élővé tenni éppúgy, mint a felsőfokú építészképzés graduális és posztgraduális műhelyeivel.
Végezetül a Magyar Építőművészet folyóiratot emelném ki, mint a MÉSZ történetileg is fontos, minőséget megtestesítő folyóiratát. A nyomtatott sajtó valahogy kötelez arra, hogy az itt megfogalmazottak ne egy-egy, az internet világában gyorsan elillanó posztként, hanem inkább kordokumentumként jelenjenek meg.
A MÉSZ a megnövekedő és szerteágazó feladatainak hatékony ellátása érdekében a jövőben a szakmai stratégiai és a gyakorlati programszervezői feladatköröknek megfelelően szeretné átalakítani működését és menedzsmentjét, melynek átgondolása, kidolgozása jelenleg is folyamatban van.
A MÉSZ az építészeti közösség részeként, katalizátorként, segítőként kíván tevékenykedni a szervezetek és az egyének között, egy élhető és minőségi épített környezet érdekében.