III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon, Műcsarnok, 05. 23. – 09. 28.

Szöveg: Józsa Ágnes

A szalon kiállítások ötévente a magyar képzőművészi élet ünnepei. Százötven éve nyílik lehetőség arra, hogy a művészek bemutathassák alkotásaikat. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1875/1876-ban építette e célból az Andrássy út 69. szám alatti épületet, majd a Millenium Házát (1885), ám ezek idővel szűknek bizonyultak, ezért 1895-től a Hősök terén álló, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervezte épület ad otthont a kiállításnak. A Nemzeti Szalon története is 120 éves. Akkoriban úgy vélték, hogy a fényképészet fejlődése veszélyezteti a képzőművészet jövőjét – most pedig a számítógép alkotta virtuális valóság és a mesterséges intelligencia okoz félelmeket.

A Nem helyettesíthető tárgyak című kiállítás vitába száll azzal, hogy a virtuális valóság kiszorítaná az alkotó embert és az ő egyszeri, a világot sajátosan tükröző, annak jelenségeire reagáló alkotásait. A tárlat a műveken keresztül ezt a világlátást mutatja be. A mai alkotók használják azokat a lehetőségeket, amelyeket a digitális világ kínál, de itt manuális technikával készült alkotásokat látunk. A kurátorok – Baksai József és Verebes György festőművészek, valamint Kállai Katalin művészeti tanácsadó – 208 művész munkáját válogatták be és rendezték el hat tematikában a Műcsarnok hat termében. Mindegyik gondolatkörhöz csatlakoztak festők, grafikusok és szobrászok is.