Zuh Deodáth: Jelentés és őszinteség, MMA, 2025, 336 oldal

Szöveg: Klein Rudolf

A Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában megjelent, kis formátumú, ízlésesen kiállított könyv a fiatal szerző nyolcadik kötete, amelyben az építészet immateriális összetevőivel foglalkozik – jelentés, esztétikum, építészet és a közönség kapcsolatával. A szerző in medias res a vidéki házakból kiindulva vezeti be az olvasót az építészeti szemiotika, ornamens-elmélet mélyvizébe, miközben érdekes összefüggésekre mutat rá a régi, megszokott és az „új-vernakuláris” építészet között. Innen lép egy magasabb szintre, ahol pompeii síkfödémet, a Kristálypalotát, illetve két zsinagóga felületi díszítését veszi célba, a Rumbach utcait és nagyváradi Ción Templomét. Ebből a „biztos világból” jutunk el a következő fejezethez, ahol a szerző párhuzamot von az írott szöveg és az épületek jelei között. Bizonyos mértékig a jelentéshez kapcsolódik a kötet másik leginnovatívabb része az építészettörténeti blokkban. Ez a rész messze túlmutat a szocialista realizmuson, annak megszokott szakirodalmi értelmezésén és az általános magyarországi szovjetizáción. A könyv mindvégig világos, érdekfeszítő, összefüggései új perspektívákat nyitnak a magyar nyelvű építészeti irodalomban. Zuh Deodáth feltűnése a magyar építészettudomány porondján pótolni látszik az idejekorán elhunyt Kerékgyártó Béla szerepét, aki filozófiai tudásával, széles műveltségével és éthoszával gazdagította a főleg építészeket és művészettörténészeket tömörítő diszciplínát. A filozófiából kiinduló gondolkodásmód frissítőleg hat az építészetelméletre, mélyíti és szélesíti azt. Az építészet társadalmi szerepének jelentéstani újraértelmezése Zuh Deodáth könyvének lényege.