Szöveg: Oscar Tusquets Blanca

Mely jutalom lehetne nagyobb egy művésznek; egy életen át a szerethető, a bőkezű és az elegáns pózában lenni, vagy a foglalkozásában a legmagasabbra jutni?
Az elfogadott és tétova válasz az, hogy a két viselkedés összeegyeztethető, hogy nem létezik ilyen elkülönítés, pontosabban szólva vannak olyan emberek, akik etikus viselkedésükben megkülönböztetődnek, mint például a leginkább szeretett művészek, de erről más nem mondható ki, csak az, hogy ez egy idealista vágyálom. A történelem legnagyobb zsenijeinek életénél a mai kisebbek élete sem tud elkedvetlenítőbb adatokat ránk zúdítani.
Szemléltető példával szolgál erre Benvenuto Cellini saját maga által elmondott élete, a reneszánsz művészekről, esztétikai és világi törekvéseikről, a hatalmasokhoz fűződő ellentmondásos viszonyaikról, féltékenységeikről és irigységeikről, mindenek fölé kerekedésükért folytatott mesterkedéseikről és fondorlataikról szóló, kiváló dokumentum. Sokkal élőbb és teljesebb víziót ad nekünk arról az érdekfeszítő pillanatról, mint bármely olyan elméleti értekezés, ami a múltról ismételten bizonyítja, hogy sokkal értékesebb az adat maga, mint a tolmácsolása.

Az írás a Több mint vitatható című, az Építész Továbbképző Kft. által 2012-ben kiadott kötet egyik fejezete – a szerk.