Kengo Kuma: Onomatopoeia Architecture, Palazzo Franchetti, Velence, 2023. 05. 14. – 11. 26.

Szöveg és fotók: Szegő Hanna

Az Acp Art Capital Partners – Palazzo Franchetti a Kengo Kuma & Associates nemzetközi stúdióval együttműködve retrospektív tárlatot rendezett a 18. Velencei Építészeti Biennáléhoz kapcsolódva. Az „Onomatopoeia Architecture” című kiállítás a japán építész, Kengo Kuma kedvenc témáját helyezi fókuszba: az onomatopoeiát, azaz a hangutánzást az építészetben.

Az onomatopoeia jelentése: „egy hang imitálása”, azaz a hangutánzás. Kengo Kuma holisztikus tervezői látásmódjában az általa használt hagyományos anyagok – a fa, a kő, a papír és a fém – mellett kiemelt hangsúlyt kap az adott anyag további érzékszervekre való hatása, például az anyagok hangjai. A látás, a szaglás és a tapintás mellett egy különös szempontot emel be a tervezői folyamatba; a látogatót/lakót/felhasználót arra ösztönzi, hogy fedezze fel a különböző anyagok hangjait és az ehhez kapcsolódó asszociációkat. A velencei tárlat retrospektív módon mutatja be a japán építész leghíresebb projektjeit a világ minden tájáról, 22 makettel, fotókkal és videóinstallációval, ezeken az ikonikus épületeken keresztül mutatva be Kuma egyedi szempontrendszerét és jövőbe tekintő, fenntartható tervezői- és életfilozófiáját. A Palazzo Franchetti kertjében látható Kuma alumíniumból készült, több mint 5 méter magas szabadtéri installációja is, melyet az építész kifejezetten erre a kiállításra tervezett.
„Az onomatopoeia az építészetet nem a magasabb rangú szereplők (építészek) műveleteinek tárgyaként kezeli, hanem az építészetet és az embereket egyenrangúan határozza meg. Az építészek nem az építészet élén állnak, hanem a felhasználókkal együtt járják körbe az építészetet. Az onomatopoeia egyfajta állatszerű hang, amely fizikai és tapasztalati szinten szólal meg” – ez az idézet fogadja a látogatót a kiállítás első termében.
Kengo Kuma a hangutánzás eszközével élve olyan érzékszerveinkre ható jelenségeknek ad fizikai formát, amelyek kifejezik a fenntartható építészetről vallott nézeteit, amelyekben az anyagok újrahasznosítása mellett az emberek és a matériák újrakapcsolódására helyezi a hangsúlyt. Egy ősi nyelvhez tér vissza, amely az anyag és a test közötti párbeszéd révén jön létre. Kuma tizenhárom „onomatopoeiát” alkotott, melyek vízionárius alkotói struktúrájának néhány kulcsfogalmát, legfőbb párhuzamait adják: a „para para” (tömör és üres), a „sara sara” (folyékony és puha), a „guru guru” (folyékony és tornádó-örvény), a „suke suke” (horizontális és lapos), a „giza giza” (kemény és hajtogatható), a „zara zara” (durva és érzékelhető), a „tsun tsun” (nyomás és robbanás), a „pata pata” (könnyű és hajtás), a „pera pera” (lapos és finom), a „fuwa fuwa” (rugalmas és membrán), a „moja moja” (hullám és vonal), a „funya funya” (laza és puha) és a „zure zure” (elmozdulás és hajlékonyság) dimenzióit. Ez a 13 fogalompár fogadja a látogatót a tárlat nyitófalán, melyeket Kuma japán írással és improvizatív skiccekkel egészített ki. A bemutatott épületeket ezekhez az onomatopoeiákhoz rendeli, hitvallásában a japán hagyományokat és az általa kedvelt anyagokat egyedi, innovatív módon alkalmazza.