Családi ház átépítés, Balatonalmádi

Építész: Tomay Tamás
Szöveg és fotó: Gyulovics István

Az igazán nehéz feladatokat nem keresi az ember, azok találják meg őt. Egy tartószerkezeti rendszerében, formálásában és belső tereiben is hibás ház lehet lakóépület, de otthon nem. Az építészet nem a funkció szenvtelen körülrajzolása. Ezt a házat a gondolat teremtő ereje támasztotta fel az évtizedes tetszhalálból.
Almádi belső részén, egy három utca által körülzárt saroktelken áll Tomay Tamás fiának háza. Az Esze Tamással párhuzamos Töltés utca az egykori észak-balatoni vasút nyomvonalának emlékét őrzi, akárcsak a telekkel határos vasúti felüljáró vörös homokkő műtárgya. A ’70-es években készült ház két, sarokhelyzetben elhelyezett teraszával egykor furcsa épület lehetett. Az átépítés során a felső szint reciprokát véve alakul ki az új, Balaton felé néző homlokzat. A sarkokon lévő kiharapásokat begyógyítva kirajzolódik a tengelybe kerülő teraszkonzol helye. Az erkély tömör mellvédes konzoljának finom kiugratása a homlokzatból a tervező érzékenységét jól jelző megoldás: túllépve a kompozíció képletszerűségén, ezzel a gesztussal izgalmassá teszi az egyébként szinte semleges Balaton felé néző homlokzatot. A bejárat kiemelt pozíciója az eredeti épület öröksége. Ez tovább hangsúlyozza az új látszóbeton mellvéd a bejárat előtt. Az aszimmetrikus tető ereszkinyúlása invitáló gesztussal végigkíséri az érkezőt a bejáratig. Az alacsony ereszmagasság és a mellvéd az otthonosság és a megérkezés komponált dramaturgiai elemei a házon.
A ház utóéletének szerencsés, de tervezhetetlen hatása, hogy mikroszinten trendteremtővé vált. A szomszédos épület homlokzati felújítása során a fehér homlokzati színezés mellett a nyílászáró keretezés hasonló zöld színt kapott, mint Tomay Tamás házán a nyílászárók. Ez az igazodási szándék jólesően megerősíthet minket abban, hogy a műépítészet ma is hatással van a környezetére.

Építész: Tomay Tamás
Kivitelező: Kötél András