Családi ház, Törökbálint

Építészek: Kalmár László, Kronavetter Péter, Zsuffa Zsolt

Szöveg: Hakkel Márton
Fotók: Hlinka Zsolt

A törökbálinti családi ház terveit vizsgálva elsőként az tűnik fel, hogy milyen szép, letisztult „iparos“ munkával állunk szemben. Technikai aspektusaiban az épület őszintén megtestesíti azt, amit a magyar építőipar ma egy családi ház léptékében gondos odafigyeléssel, részletbiztosan és megfizethetően nyújtani képes. A józan elv, hogy azzal tervezzünk, illetve abból építsünk, ami adott, és amit jól ismerünk: szimpatikus hozzáállás és helyénvaló kiindulási alap azok számára, akik az építészetet nem interdiszciplináris ábrázoló médiumként, hanem autonóm, önmagában értelmes és jelentéssel bíró konstrukciós alkotásként fogják fel. A metszeteket és csomóponti részletrajzokat vizsgálva a generálkivitelezőnek, esetleg egy-egy alvállalkozójának így aligha kellett a fejét csóválnia, hiszen a ház kellemes meglepetést okozva realista, konstruktőri logikával rajzolódott. Az 1:3 oldalhossz-arányú, pinceszintjével földbe ásott kubus vasbeton és kerámia falazóelemek alkotta vegyes szerkezet, melyet vakolt polisztirol hőszigetelés csomagol lehűlő felületei mentén. Ebbe a banális, absztrakt köpenybe úsztatják bele az építészek azokat a nyíláskeretező szerkezeteket, ide értve a teljes emeleti loggiát is, melyek elhelyezkedésük és arányaik tekintetében a ház felnemesítő többletértékét hordozni hivatottak. Érdemes szemügyre venni az épület keresztmetszeti rajzán azt a három sávra tagolódó, szinte felgyűrődni látszó lapostető-szerkezetet is, melynek rétegrendje hol elvékonyodik, hol felvastagszik, mígnem a szélső sávban e rejtett, sejtelmes dinamika a homlokzatra is átvetül: az attikabádog finom ugrása ellenpontozza a telek lágy lejtését. A vizuálisan érzékeny szemlélő hosszan el tud merengeni a bütühomlokzatok minimalista költőisége felett, ugyanakkor az is feltételezhető, hogy a tömeg egészére kisugárzó alaprajzi sávosság elsődlegesen nem stilisztikai célja, hanem a telek adottságait tekintetbe vevő gondos, pragmatikus eszköze a rendteremtésnek.

Építészek : Kalmár László, Kronavetter Péter, Zsuffa Zsolt

Építész munkatársak: Nagy Gábor 

Statika: Harsányi Csaba

Kertterv: Gombás Attila

Gépészet: Fejes Tamás, Végh Benedek