Óvoda és minibölcsőde, Debrecen-Tégláskert

Építész: China Tibor
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Varga Attila

A Magyarországi Református Egyház 2018-ban indította el az országos óvoda programját, amelynek keretében korszerű, a mai kor színvonalának megfelelő óvodák épültek. Ennek egyike a Csete György által tervezett, 2006-ban elkészült Debrecen-tégláskerti templom szomszédságában most megépült kétcsoportos óvoda és minibölcsőde. China Tibor, az óvoda tervezője úgy döntött, hogy a Csete-épület primer érvényesülését nem érintve, így annak egyedi karakterét, anyaghasználatát tiszteletben tartva hoz létre olyan önálló építészeti gesztust, amelynek alapvetéseit a templom határozza meg, mintegy eligazodási pontként szolgálva a tervezéshez. Így a két épület képes lehet több szállal kötődni egymáshoz. Az alkalmazott téri eszközökkel, a kialakított összefüggésekkel az óvoda kifejezheti az együvé tartozást. Az óvoda bejáratát, egyben a tört síkokból összeálló tömeg legmagasabban futó élét a templomot átszelő főtengelyre helyezte, és előtte egy teresedést nyitott, hátrébb húzva az épülettömböt. Így jött létre az a szabad tér, ami mélységet ad mindkét tömegnek és ezáltal össze is köti őket. A környező családi házak nyeregtetőit visszhangozzák a monolit födém cikcakk alakban egymás után sorakozó tetőgerincei, melyek – akárcsak a szomszédos házakéi – az utcára merőlegesek. Ezáltal egy vidám, aszimmetrikusan tört vonalú tetőzet zárja a fehér vakolt homlokzatot, felélénkítve a puritán, hosszanti épülettömb megjelenését. Egyszerre tradicionális és mai, így hordozza a református egyház mai karakterét. A tetősíkok alsó pontjait tornácosan alakított sűrű, hófehér árnyékoló lamella-oszlopsorok támasztják alá, melyeket pirosra, zöldre, élénksárgára festett fa keretek törnek át, mintha az óvoda mozgalmas belső élete ezeken kukucska-lyukakon kíváncsiskodna ki az utcára. A bejárat mögött, a kis előtérből nyílva feltárul az épület teljes hosszában végigfutó középfolyosó, ami a viszonylagos szűk, minimálisra optimalizált méretei ellenére is a tágasság érzetét kelti, mivel a változó magasságú tetőegységeken üvegfelület fut végig. Az utcafrontra kerültek a szociális, közösségi, oktatási-nevelési és adminisztrációs helyiségek, míg a gyerekek helyiségei az udvar felé fésű alakban kinyúló szárnyakat foglalják el. A folyosón feltűnik, hogy a két óvodai csoportszoba fala felül kitüremkedik, és mint egy belső zárt erkély, ablakot nyit a folyosóra. Belépve értjük meg a gondolatot: a teremben ezen az oldalon egy kis galéria van, ide fölsétálva az ovisok ki tudnak lesni a ház hosszanti főtengelyét képező folyosóra. A csoportszobák és az udvar kapcsolata is árnyaltan van megfogalmazva: az udvarra néznek, de nem közvetlenül arra nyílnak, hanem egy-egy fedett tornácrészre az egyes szobák között. Egyszerű tömegformálású és jól átgondolt, vizuális kapcsolatokban gazdag óvoda született a debreceni kertvárosban, amelynek fontos eleme a természetes fény, a visszafogott, mégis derűs környezet, és mindenekelőtt a védett szabadság érzete.

Építész: China Tibor
Építész munkatárs: Thold Imre
Statika: Búti Géza
Gépészet: Bánhalmi János
Elektromos tervezés: Beke Ferenc
Közlekedés: Tarcsai László
Tűzvédelem: Lázár Miklós
Rehabilitációs szakértő: Gortka István
Tájépítész: Sándor Tamás
Konyhatechnológia: Síposné Kovács Erzsébet
Megrendelő:  Debrecen-Tégláskerti Református Missziói Egyházközség