In memoriam Király József (1930-2013)

Szöveg: Szegő György

Életének 83. évében elhunyt Király József Kossuth-, Munkácsy- és Ybl-díjas belsőépítész. 1930-ban született a romániai Tordán. Felsőfokú tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte 1949 és 1954 között, Kaesz Gyula és Hornicsek László tanítványaként. Pályáját 1954-ben a Faipari Szövetkezetben kezdte, majd a Kereskedelmi Tervező Iroda, a Középülettervező Vállalat, a MÁV Tervező Vállalat, az Iparterv tervezője volt. 1972-től a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál, 1975-től a székesfehérvári Bútoripari Vállalatnál dolgozott. 1957-től a Budapesti Műszaki Egyetem lakóépület-tervezési tanszékén tanított, 1980-tól kinevezett félállású docens volt az Iparművészeti Főiskola Tervezőképző Intézetében. 1983-tól 1990-ig a Lakótervnél, Finta József műtermében tevékenykedett. Nevéhez fűződnek egyebek mellett a Gellért Szálló lakószobái, a kecskeméti Arany Homok Szálloda és a Budapest Szálló belsőépítészeti munkái vagy a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termének belsőépítészete, Életfa című faplasztikája. Bútortervezőként a modern tömeggyártás számára tervezett, ő alkotta meg a Tér ’75 garnitúrát vagy a Garzon-szekrénysort. Munkásságát számos alkalommal elismerték: 1957-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1969-ben Ybl Miklós-díjjal, 1984-ben érdemes, 1990-ben kiváló művész címmel tüntették ki. 1996-ban életművéért Kossuth-díjat, 2009-ben életműdíjat kapott. Tanítványai egyszerre tisztelték a Tanár Úr tudását és rajongták az embert.

Király József bútorkiállítása az Árkád Galériában, 2009

Király Józsefre annak a tanulmánynak néhány részletével emlékezünk, amelyet az Utóirat 2011/2. számában közöltünk – a szerk.

Király József: Az ideális belsőépítész képzésről, 2011 (részletek)

„(…) 1947-48-49-ben apai nagybátyám asztalosműhelyében ismertem meg a „nagyokat”: Kozma Lajost, Kaesz Gyulát, Flach Jánost, Gábriel frigyest, Gádoros Lajost, Hornicsek Lászlót, építész-belsőépítészeket, Barcsay Jenő festőt, a VIII. kerület asztalos iparosait, intarziásokat, esztergályosait és vasalat-készítőit. Kozma Lajos építész tüzértiszt volt az első világháborúban, az olasz fronton, Doberdónál. Nagybátyám, Király Ernő faipari technikus és bútorasztalos a háborúban géppuskás, majd orosz hadifogoly, az uráli ólom- és uránbányában.
Amikor felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, a nagybátyám azt kérdezte: na, te is rajzos legény leszel? Ő ezt megtehette, Kozma és a többi nagy élő, kollegiális kapcsolatban volt terveik, rajzaik kivitelező mestereivel. Mi a „rajzos legény” jelentése és honnan ered? A céhes rendszerű hosszú évtizedek idején a legények, mesterek a korszak stílusjegyeinek ismeretében maguk készítették el a tárgyak 1:1-es tervrajzát és sablonjait. Később a megjelenő mintakönyvek és változások miatt rajzkészségük sorvadt, csökkent. A jobb rajzkészségű legényekből lettek a csak „rajzos legények”, a többiekből a kivitelező iparos legények, mesterek. (…)
A diploma után számomra a belsőépítész hivatás beavató állomása 4-5 évvel később, Janáky István építész mellett, Albert Jenő szerkesztőépítész segítségével a KÖZTI-ben történt. Albert Jenő az építészeti terv születésének kezdő fázisától elmagyarázta, mit meddig tervez az építész, és már az első vázlatoktól ott toporog a szakági tervezők csapata_ a belsőépítész, az elektromos, a víz-csatorna-kalorikus-szellőző gépész, az akusztikus. Ez a műhelymunka, amikor nem is lehet észrevenni, hogy a 6B-vel rajzolt tervbe mikor kapcsolódtak be a szakágiak, és a mű tiszta, harmonikus, olyan, mintha az egészet egy közös szellem szülte volna. Egy ilyen, hasonló szellemi műhelymunka örömteli éveit találtam meg 1982-ben Finta József építész műtermében, Miklós Róbert, Guczogi György és mások társaságában, amit ma is újra megköszönök mindannyiuknak.
És most merész fordulattal térjünk át a mai és holnapi belsőépítész képzés kérdésének kupacára. Tudom, szentségtörés egy sportoktatási, edzői tevékenységet a belsőépítészeti oktatással párhuzamba állítani, de ezt kell tennem. Mindkettő avulása 5 év alatt: 5 évnyi. A pályakezdő, aktív tervezők és a sportolók teljesítménye kb. 5 cselédkönyves év múlva érik be, az avulás +5 év, tehát összesen 10 év. A komplex oktatást, a készségfejlesztés tananyagát 10 évnyi jövőbe látással kell megjövendölni és oktatni. Ez a jövőbe látás ha kialakulna, társadalmi életünk egész jövőjét, glóbuszunk életét jelentené. A globalizáció, az Európai Unió gondjai a világ erős országainak vetélkedése, a ‘nagyok’, a ‘felnőttek’ és nem a kis nemzetek kérdésköre. (…) Ha az életemet újra kezdhetném, ismét belsőépítész szeretnék lenni.”