Az AHRA (Architectural Humanities Research Association) kilencedik alkalommal szervezi kutatói szimpóziumát, amelyet idén a Robert Gordon Egyetem építészkampusza látott vendégül Skócia energiavárosában, Aberdeenben. Az építészetet nyitott tudományként meghatározó konferencia választ keresett napjaink legélénkebben vitatott építészetelméleti kérdéseire.

A magyar építészetgyakorlatnak van egy kevésbé közismert területe, a közösségi építéseké, amely több szempontból is méltó arra, hogy nagyobb figyelmet kapjon. Az építőtáborok során, kalákában vagy egyetemi szervezésben, civil szervezetekkel vagy baráti összefogásban készülő, jellemzően kisebb léptékű építészeti beavatkozások…

Az emberi tudat kifejlődésének első lépése az Én felismerése és elkülönítése az egyént körülvevő valóságtól. Ebből fakad a mulandóság képzetének megértése – annak tudomásul vétele, hogy létezésünk az egyetemes időnek csupán egy kis szakaszában zajlik, fajunk története azonban előttünk és minket követően is tovább íródik.

Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy kiállításának alcíme akár az is lehetne, hogy vizuális társadalomkutatás haladóknak. A mottó – mely maga is egy mű címe – és a kiállítás azonban még ennél is többet sejtet: a modernizmus és a modernitás kultúrtörténetét számos, egymással összefüggő képben és történetben elbeszélve.

Egyetemi évei alatt Franciaországban és Uruguayban is tanult pár szemesztert. Diploma után Kas Oosterhuis Rotterdamba hívta, ahol holland kollégákkal fél évig a budapesti CET tervein dolgozott. Hazatérve Kis Péter Műterméhez csatlakozott, az állatkerti Nagyszikla tervezésében vett részt.

A bécsi Műegyetem 2009 óta kétévente – 2012-ben második alkalommal – hirdeti meg az UIA égisze alatt megrendezett nemzetközi diákversenyét az építészkarok, településtervezési és városfejlesztési szakok hallgatói között. A verseny célja, hogy minél szélesebb körben bevonja az oktatásba a fenntartható települések kérdéskörét.

Több mint 100 év eltelt azóta, hogy a Wekerletelep megépült és reményt nyújtott az akkoriban élhetetlenül túlzsúfolt Budapestre érkező, vidéki bevándorlók számára egy emberi környezet megteremtésére. Az 1900-as években ezek a lakások tökéletesen megfeleltek egy 4-5 tagú család számára.

Csaknem negyven éve élek a Wekerletelepen. Mint építőmérnök – akkor már gyakorló tervező-szakértő szerkezettervező és építész tervező – csöppentem bele az addig csak a tanulmányokból ismert telep életébe. Egyre jobban „wekerleinek” éreztem magam, amihez ebben a zártabb környezetben több tíz év ott-lakás szükséges még ma is.

Az Iparművészeti Múzeum Art Deco és modernizmus – Lakásművészet Magyarországon 1920-40 című kiállítása szakít a korábbi modernizmus-képpel és a bemutatott korszak átértékelését kezdeményezi. Megkerülhetetlen a tárlat kapcsán az úgynevezett „másik modern” fogalma…