Harangi Attila – Löki Viktor: Debreceni cívisházak és lakóik nyomában

Szöveg: Sulyok Miklós

Harangi Attila építész és Löki Viktor fotográfus a város-, a hely- és az építészettörténet valamint az építészetszociológiai riport módszerét keresztezve alakította ki a kötet karakterét. Saját kezdeményezésből dolgoznak, s immár hatodik esztendeje folytatják építészeti értékmentő munkájukat. A könyv a helytörténet, vagy még újabb fogalommal, a kulturális örökség tanulmányok szép példája: az uralmakról és az uralmi entitások közötti harcról szóló történelem helyett a megélt történelem áll a középpontjában.
A modern kor idő- és történelemtagadó szemlélete az 1960-as és ’70-es évektől kezdve átadja a helyét a történeti folytonosság építészeti és főként urbanisztikai keresésének és lassan kezdenek felértékelődni a meglévő régi, nem műemléki épületek is. Ma már a műemlékek konzerválása mellett a régi épületek visszaépítése sem tűnik lehetetlennek. A személyesség és a történelem közös pontja az identitás. Biztató, hogy a történeti építészeti-városépítészeti folytonosság, a régi épületek megőrzése éppen fiatal szerzők kezdeményezéséből valósul meg, akiket a technológiai utópiák kergetése helyett a valóságos élet zajlása tere és ideje érdekel.