Minták és képek

Beszélgetés a 80 éves Török Ferenccel az 1970-es évek hazai templomépítészetéről

Interjú: Vukoszávlyev Zorán, Garai Gréta
Fotók: Vukoszávlyev Zorán

A Vigadóban megrendezett életmű-kiállítás megnyitója felemelő közösségi élmény volt: rajzok, makettek, barátok, tanítványok, pályatársak és jelentős egyházi személyek. Török Ferenc, a templomépítő sokak számára meghatározó építész-alkotó. A beszélgetés célja feltárni azt a személyes hátteret, amely az indulás éveiben az útkeresést meghatározhatta. Az 1960-as években a templomépítő gyakorlat új szellemisége bontakozott ki: a liturgia szimbolikájának értelmezése a II. vatikáni zsinat hatására Magyarországon is átalakulóban volt, elkészültek az első tér-átalakítások, majd a ‘70-es években az új templomok építésénél merőben új építészeti formálás jelent meg.

– Az első egyházi kötődésű munkáim templomok liturgikus tereinek átalakításáról szóltak: Tiszabercel kis falusi templomának, majd Kisvárda gótikus eredetű barokk műemlék templomának helyreállítása alkalmával készítettünk új liturgikus térberendezést. És később Csatka templománál – ez egy kevésbé ismert épület, pedig ismert Mária búcsújáró hely.

– Mit lehetett tudni, ismerni a korabeli folyamatokról a vasfüggönyön belül? Milyen inspirációk hatottak a templomtervezőkre – közvetlenül a II. vatikáni zsinat után, ami valójában már egy ideje formálódó új templomépítési gyakorlat deklarálása volt?

– Az ‘50-es évek végén az egyetem falai között még a szocreál divatja élt, a modern építészetről nemigen voltak igazi előképeink. De a ’60-as években már minket is elértek a változások előjelei: az L’Architecture d’Aujourd’hui és a Domus lapjain keresztül ekkor kezdtünk ismerkedni a modern építészet korabeli állapotával… és a templomépítészettel is, hiszen ‘62-ben megkezdődött a II. vatikáni zsinat, és ’65-től egyházi berkeken belül már hallott az ember a megújulási szándékokról.