• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • Nyelvemlékek, jelemlékek, hajlítások

    Csete Ildikó és Csete György jeltörténete

    Szöveg: Balázs Géza
    Fotók: Csete Alapítvány

    A művészet és a nyelv születésénél a természeti elvek érvényesülését kell feltételeznünk. Az ember természeti lény, a természetből kiválva kezdte el kulturális (azon belül művészeti, nyelvi) tevékenységét. A legelső művészeti, nyelvi jelenségek a természetből vezethetők le, és talán a mai napig a természethez állnak közel.
    A természetből vett példákra utal a klasszikus latin mondás: natura artis magistra, azaz: a természet a művészet (tudomány) tanítója. A nyelv is természeti eredetű, bizonyítja a természetutánzás, a nyelv első szavainak a természettel való kapcsolata (hangutánzó szavak, illetve általában minden motivált szó). A művészet és nyelv tehát a természeti alapját tekintve organikus, és mindkettőben bír valamiféle organikus potenciállal, vagyis a „teremtés”, a folytatódás, más nézőpontból a fejlődés lehetőségével. Az organikust a természeti alapformákban kell keresni, az ősi szinkretizmusban, ma viszont egymástól különböző tevékenységi formákban mutatható csak ki. Elveszítettük azonban az ősképekre való rátásunkat, nem értjük az ősi kultúrák nyelvét. A szerves továbbfejlődés szándékával lépett fel a reneszánsz, vallási vonalon a reformáció, később a klasszicizmus, majd a 19. századi népiesség, a 20. századi új népiesség. A festészetben, képzőművészetben példamutató szerepet vitt a 20. század eleji magyar szecesszió gödöllői művésztelepe. A népművészetből indul ki Lechner Ödön, a magyar építészeti stílus (szecesszió) megteremtője. Lechner nyomán organikus magyar építészeti programmal jelentkezik Kós Károly, majd pedig a 20. század második felében Csete György, Dulánszky Jenő és Makovecz Imre. Csete Ildikó és Csete György, a textilművész és az építész együttes kiállítást mutatott be 2011-ben Orosházán. A textilek, textil-kompozíciók összehangolódtak a templomokkal, templombelsőkkel. Mindkettő vizuális nyelv, és mindkettőnek szoros kapcsolata van a verbalitással. Nem csak a művészek személye jelent egy-séget, hanem érzékelés- és gondolkodásmódjuk is: a tudatosan vállalt hagyomány és a merész modernség. Közelíti elképzelésüket a világról a teljesség: térben, terekben, valamint a látvány művészeiként verbális nyelvben is gondolkodnak. Abban is egyek, hogy újfajta közösségi művészetet művelnek.