Építészet és szociológia A II. Építészeti Nemzeti Szalonon

Szöveg: Antal Z. László
Fotó: Ilovszky Béla / theater.hu

A II. Nemzeti Építész Szalon megnyitó ünnepségén – Szegő György, a Szalon főkurátorának felkérésére – az egyik megnyitó beszédet egy szociológus, Miszlivetz Ferenc, tartotta. Most pedig engem, egy másik szociológust, kért arra hogy írjam meg, milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem a Szalon megtekintése után.
Amikor arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi lehet a szociológia iránt újból megnyilvánuló érdeklődés magyarázata, a nyolcvanas évek második felének évei jutottak az eszembe, amikor az akkori társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedés bizonytalanná vált. Annak a bizonytalan helyzetnek a megértésében és a lehetséges megoldások kidolgozásában Magyarországon jelentős szerepe volt ennek a tudományágnak. A szociológia különleges társadalmi szerepére több magyarázat is adható, de mindenképpen szerepe volt ebben a társadalom értékrendjét, a társadalmi különbséget és a társadalmi érdekeket és konfliktusokat közérthető nyelven leíró fogalmi rendszerének, a társadalmi valóságot bemutató módszertanának és annak a sajátosságának, hogy képes társadalmi alternatívákban gondolkodni. Lehetséges, hogy a mostani – a biodiverzitás és az édesvízkészletek csökkenése, a klímaváltozás, a túlnépesedés, egy lehetséges gazdasági válság és több más a társadalmak életét veszélyeztető helyzet miatt – újból bizonytalanná váló társadalmi helyzet fordítja a figyelmet a szociológia felé. Erre utal az is, hogy Miszlivetz Ferenc megnyitó beszédének elején a következő gondolatokat fogalmazta meg: „..a mostani Szalon tükre annak a globális átalakulásnak, amit szokás nagy széthullásnak, hidra-fejű válságnak vagy Nagy Interregnumnak is nevezni, ahol a régi már nem érvényes, az új pedig még nem tudott kibontakozni. Hankiss Elemérrel a bizonytalanság új korszakának neveztük el, ahol bevált fogalmaink érvényüket veszítik, korábbi bizonyosságaink kétértelműségekké foszlanak, ahol az új gondolatok megfogalmazásához új nyelvre és szókincsre van szükségünk…”