Beszélgetés Csernyus Lőrinccel

Mártély, Makovecz nyaralója, fotó: Makona

Egy hónap telt el Makovecz Imre halála óta. Csernyus Lőrinc építésszel beszélgetünk a Kecske utcai épületben, ahol Makovecz saját irodája, a Makona mellett a követőkből, tanítványokból szerveződött önálló építészirodák is működnek. Húsz éve ez a székhelye a Makovecz által alapított Magyar Művészeti Akadémiának is. A vadszőlővel befuttatott homlokzat és a kert, az Akadémia ovális alakú tárgyalóterme, melynek kékre festett mennyezetét az állatöv és csillagai díszítik, a ház napfényben úszó terei arra a rajzra emlékeztetnek, amelyet Makovecz rajzolt: egy fölfelé és lefelé egyformán terjeszkedő fa, lombkoronája és gyökere között a törzs csupán eget és földet összekötő, egyenes oszlop.

Az utóbbi két évtized hétköznapjain talán Te álltál a legközelebb Makovecz Imréhez.
Sokan vagyunk ilyenek itt, a műterem-házban, ahol a Makona Kft.-n kívül egy sor másik építésziroda működik, szinte mindegyikben olyan tervezőkkel, akik így vagy úgy Makovecz Imre tanítványai közül kerültek ki. Több mint húsz éve már, hogy én vittem Imrét autóval mindenhová. Egyszerű oka volt: neki nem volt jogosítványa nekem meg igen, és autóm is volt. Ennek a hétköznapi ténynek azonban nagyon sokat köszönhetek: mellette, tőle tanultam meg mindent. Nekem a második apám volt. A halála után egy fekete lyuk keletkezett bennem, amit szép lassan újra fel kell tölteni önmérséklettel, alázattal, szakmai etikával. Hosszú időbe fog telni.