Debreceni Egyetem Gyógyszerészeti Kar

Építészek: Monori László, Tótszabó Tamás
Szöveg: Szövényi Anna, Adorján Anna
Fotók: Jaksa Bálint

A Debreceni Egyetem néhány éve egy új fejlesztésbe fogott: Magyarországon egyedülálló módon egy olyan új gyógyszerészeti oktatást kíván megvalósítani, amelyben az ipart, a gyártást és az elméleti oktatást ötvözik, és e sok funkció egy épületbe olvad. A hallgatók áttekinthetik a gyógyszergyártás teljes folyamatát, a kutatástól a termék előállításáig. A kihívás építészetileg is jelentős: hogyan lehet e sokféle funkciót egyetlen épületbe összedolgozni? A megszokott ipari telepítéshez képest – csarnok +nyaktag + fejépület – itt egy eltérő megoldás született. Cél volt a két tömeg és két funkció egybeolvasztása, mi több, az aula terét vizuálisan is össze kívánták kapcsolni a gyárral. Az építészek a kémiai folyamatok egyikét hívták segítségül munkájukhoz: az olvadást, mely ez esetben egybeolvaszt, elegyít is. A fejlesztés Debrecen város határában, egy innovatív ipari parkban valósult meg.

Az épület tömege a bejárat felőli oldalon már megérkezéskor hordozza a funkcióegyesítésből adódó kettősséget: a négyszintes, irodaépület jellegű oktatási szárny és a földszintes gyártóüzem formálja az előudvart. A homlokzatmagasság különbségét az aula kétszintes tömege kapcsolja össze, amely részben rá is húzódik az ipari csarnokra – így egyensúlyoz a két magasság között. Az építészeti koncepció is e két jelentősen eltérő funkció és tömegarány kapcsolatára épül. Az alkotók szándéka szerint a két funkció nemcsak az aulával, hanem egy, az összeolvadást megjelenítő hálós árnyékolóval is összekapcsolódik. Ez az árnyékoló szerkezet vizuálisan egybefogja és összehangolja az amúgy nehezen kezelhető különbségeket. A háló azonban nem csak ápol és eltakar, hanem új jelentést is hordoz: egyedi design elemként működik, egy épületnyi logó. Az olvadást a hálóba vágott amorf, leginkább buborékokat szimbolizáló lyukak tagolják. Az építészeti koncepció szerint ezek a lyukak nemcsak statikusak, hanem áramolnak is felfelé a homlokzaton, bugyborékolnak olvadás közben, ezért alakjuk változatos. Ugyanez az amorf buborék alak ismétlődik az épület előudvarában, a padok, szegélyek megfogalmazásában és az aulatér vitrinjeinek kivágataiban, majd viszontláthatjuk ugyanezeket a formákat belülről is, az ablakok előtt a hálón kifelé tekintve. Az amorf formavilág többször is, mint egy ikon, szemünk elé kerül – amolyan épület léptékű infografikaként. A terpesztett lemez mint anyag a belsőben a lépcsőház orsófalaként is megjelenik. A hálóval való játék az aula elülső terénél még tovább fokozódik, mert ezen a ponton az „olvadó” háló a belső térbe is behatol, és az aula felső szinti „burkolatát” képezi.

Beruházó: Debreceni Egyetem
Építészet: Pyxis Nautica Építésziroda
Vezető tervezők: Monori László, Tótszabó Tamás
Projektvezető építészek: Varga János, Valastyán Igor
Építész munkatársak: Ádám Blanka, Kis Ferenc, Péntek Ágnes, Tácsik Tamás, Tibai Frida, Tóth Dávid
Belsőépítészet: Monori László – Pyxis Nautica Építésziroda Kft.
Kert. és tájépítészet: Galambos Máté
Statika: Karsai Dániel – BIMoment Kft.
Gépészet: Szénási Rajmund – SZERAJ-BIM Kft.
Elektromos tervezés: Sándor Dávid – Sdesign Electric Kft.
Generálkivitelezés: Kovács István – Társ-95 Kft.