Új piac, Üllő

Építész: Rombauer Gábor
Szöveg: Okrutay Miklós
Fotók: Hlinka Zsolt

Az új üllői piac telepítése sajátos, ahogy L-alakban körülveszi a városháza tömbjét, ugyanakkor ebből számos egyedi, karakteres helyzet is teremtődik. Az elsődleges feltárulás értelemszerűen a városháza felől adódik, a két nyitó pavilon kapuzatot képez – a megoldás megismétlődik az épület hátsó bejáratán is. A pavilonokat összekötő, a látványt kapuzattá tévő elem felületét tagoló, szabálytalan kiosztással futó lécháló már sok mindent megelőlegez abból, ami majd odabent fogadja a látogatót. Ez a megoldás jellemzi a piac szinte valamennyi felületét, következetesen jelen van a területet határoló kerítésfalon, az ajtókon, még a hulladéktárolók lehatárolásánál is.
Belépve az első élmény egészen varázslatos, különösen, ha abban a szerencsében lehet részünk, hogy hét ágra süt a nap. Jobbról további pavilonok sorakoznak, közöttük kaptak helyet az árusok asztalai. A vásárlókat itt félnyeregtető védi, melynek gerincét a pavilonok ritmusában álló, páros tartók támasztják meg. Már a ragasztott fatartós szerkezet látványa is vezeti a tekintetet, de az ezekre került átlátszó tető előtt elhelyezett, random szerkesztésű lécháló sajátos fényjátéka megtorpanásra késztet. A félnyeregtetős épületrész végéhez érve derékszögben törik az épület tengelye, itt befordulva tovább gazdagodik a térélmény. Szinte klasszikus piaccsarnokban találjuk magunkat, a tér a korábban megismert szerkezet gerinc melletti tengelyes tükrözésével alakul ki. A fedett-nyitott terület tágassága tudatosan kínálja magát arra, hogy a kereskedés végeztével nagyobb rendezvényeket is fogadhasson, így az épület nem csupán a piaci funkción keresztül, hanem tágabb értelemben is közösségi térként fogalmazza meg önmagát.

Generáltervező: Térműhely Kft.
Vezető építész: Rombauer Gábor
Építészek: Csizmadia Zsuzsanna, Mezey Sándor
Tartószerkezet: Tóth Tibor, Szabó Gyula
Gépészet, közmű: Domokos Csaba
Elektromos tervezés: Kiss Vilmos
Geodézia, útterv: Kleszky Gyula
Kerttervezés: Gyurcsó Éva