A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem történeti Campusa, Budapest, 2013

Szöveg: Csengel-Plank Ibolya

A Pro Progressio Alapítvány főtámogatásával és a BME kiadásában 2014 első heteiben jelent meg a Műegyetem történeti Campusát bemutató kétnyelvű kiadvány. Hiánypótló mű, hiszen a műszaki és a technikai tudományok, illetve az építészet felsőfokú oktatási intézményének ilyen átfogó építészettörténeti és reprezentatív feldolgozása eddig még nem történt meg.
A budapesti Műegyetem (korábban Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) eredetileg kilenc épületéből álló Campusa 1902 és 1909 között épült fel Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Pecz Samu tervei alapján, a Szent Gellért tértől a Bertalan Lajos utcáig terjedő és a Műegyetem rakpart által határolt területen. A Műegyetem elődje a II. József által 1782-ben alapított Institutum Geometricum (Mérnökképző Intézet), amely tizenkét évvel megelőzve kezdte meg működését Párizs hasonló intézményével. Az 1848-1849-es szabadságharc után 1873-ig megszűnt a mérnöki oklevelek kiadása és Ferenc József csak 1856-ban hagyta jóvá a József Ipartanodából átszervezett új Műegyetem alapszabályát. Különböző pesti helyszínek után végül 1902-ben a lágymányosi beépítetlen telken indult meg az új egyetem építése. Tervezői tisztában voltak feladatuk kulturális jelentőségével, és ahogy a kötet egyik szerzője írja, maga Hauszmann is arra törekedett, hogy az épület az akkori építőművészet fejlettségét és az intézmény jellegét kifejező „emlékszerű alkotás” legyen.