Bújócska

Kadarka utcai óvoda, Budapest

Szöveg: Molnár Szilvia
Építészet és fotó: Dénes György
 
Az egykori Pesthidegkút Széphalom nevű, kertvárosias részén év elején adták át 100 gyereknek és 20 óvodai dolgozónak a napfény-járta, korszerű Kadarka utcai óvodát. Az ötven százalékban önkormányzati, ötven százalékban EU-s forrásból finanszírozott beruházásban 100 gyerek befogadását, megújuló energiaforrások felhasználását biztosító, fokozottan akadálymentesített épület tervezését határozta meg a megrendelő. A megújulók mellett (napelemek kerültek fel a tetőre, csapadékvíztárolót helyzetek el a területen, a gyűjtött esővizet öntözésre használják) a fokozott akadálymentesítés is kulcsmomentuma volt a tervezésnek, mivel ebben a tagóvodában ún. inkluzív nevelési módszert követnek, azaz a sajátos nevelési igényű gyerekek, így valamilyen fogyatékkal élők szükségleteit is ki kell elégíteni. Az építészek a funkciószervezéshez a terep adta lehetőségekkel is gazdálkodhattak: részleges pinceszinttel tervezhettek, oda került a gépészeti és raktárhelyiségeken fölül a melegítőkonyha. A földszint így válhatott teljes egészében a „csúcsforgalom” szintjévé a lift-előtérrel, a főbejárattal és kijárattal a kert felé, az öltözőszakasszal, a négy csoportszobával, a szegmentálható tornaszobával és vizesblokkokkal. Végül az emeletre kerültek a „csendesebb” háttérintézmények, mint irodák, öltözők, tárolók, orvosi szobák, újabb vizesblokkok, valamint külön megrendelői igény alapján a tervezési program eleme lett egy tágas, magas többfunkciós terem.
A földszinti tér mintha a gyerekek dinamikáját, kíváncsiságát, bújócskajátékát fordítaná át építészetbe: a csoportszobák páronként a közös mosdókon keresztül is be- és átjárhatók; a kerti nagy nyílászárókkal közvetett és közvetlen kapcsolat alakult ki a kerttel, a játszótéri felületekkel. Az öltözőket, öltözőszekrényeket nem kifejezetten erre a funkcióra rendelt folyosón találjuk, hanem a bejárat utáni aulából a csoportszobákhoz vezető széles közlekedőn, így a közlekedőtér tagolása, a beállított szekrénysorok formálják ezt a szakaszt. Az épület különösen gazdag közbenső terekben, ezek is alakítják, értelmezik a házat, oldják a beépítettség maximalizálásából eredő feszültséget.

 

Generáltervező: DNS-Építészműterem Kft.
Építész: Dénes György
Építész munkatárs: Bánhidi-Kovács Anikó
Tartószerkezet: Bánhidi Lászlóné
Épületszerkezetek: Handa Péter
Kertépítészet: Kedves Zsófia
Épületgépészet: Kabak János
Épületvillamosság: Sindelyesné Balla Krisztina
Konyhatechnológia: Palainé Straub Ágnes
Felvonó: Tóth Miklós
Akadálymentesítés: dr. Laki Tamás
Tűzvédelem: Németi Róbert