A Kopaszi-gát revitalizációja

A letűnt világ helyén*

Mi van még a Lágymányosi hídtól délre, ami rávehet minket, hogy átkeljünk a vasúti töltésen? A Kopaszi gát. A 19. században mesterségesen létrehozott alakulat néhány évvel ezelőtt még szűk réteg által látogatott, kieső területe volt a XI. kerületnek. Egy-két markáns kép villan fel emlékeimben: sitt- és szemétkupacok, meredező kavicsrakodó, összetákolt úszó kunyhók illegálisan betelepült lakóikkal, elhagyott vendéglátóhelyek, romló ipari épületek. Mintha távol a valóságtól valami csendes szomorúsággal lepett, elvarázsolt helyre csöppentünk volna, ahol az idő egy bizonyos pillanatban megmerevedett.

Hat év elteltével visszatérve alig hihető, hogy ugyanott járok, pedig a térkép bizonysága szerint igen. A félsziget kivirult, tele van élettel – sétáló, bicikliző, pihenő kajakozó emberekkel. A „rozsdásodó” tájat egy minden igényt kielégítő közpark váltotta fel 2007 nyarán, a Garten Studio Kft. revitalizációs munkájának köszönhetően, amely a t2a Építész Iroda által tervezett épületeknek biztosított méltó keretet. A revitalizáció sikerét bizonyítja, hogy az „öbölpark” mindig (a látogatási időn belül), minden napszakban él, a látogatók között minden életkor képviselteti magát.

Mi a siker titka? Egyrészt az, hogy nagyon sokrétű rekreációs lehetőséget kínál: sportolhatunk, sétálhatunk, ücsöröghetünk a padokon vagy kifekhetünk a fűbe, de akár a színpad lelátójának faburkolatú támfalaira is, körbenézhetünk a különböző pontokon elhelyezett kilátóteraszokról, szemlélhetjük az elsuhanó kajakosokat, élvezhetjük a természet – mindenekelőtt a víz – közvetlen közelségét. Másrészt minden megtalálható itt, ami egy korszerű közparktól elvárható (vendéglátóhelyek, játszótér, kulturált nyilvános WC-k, megfelelő számú pad és szeméttároló), és a hely kialakítása különösen felhasználóbarát. Itt meglepetésként a gyepben elhelyezett táblákon ez áll: „Fűre lépni szabad!” Retorzió nélkül vehetjük tehát irányunkat arra, amerre kedvünk tartja, és így az alapvetően keskeny gát is tágasabbá válik, nem marad pusztán egy egyenes vonalban végigjárható objektum. Amíg pedig azelőtt az elhanyagolt ártéri ligeterdő növényzete, illetve mindenféle váratlan „kincs” között kellett csalinkázni, most egy cikkcakkban vezetett ösvény segíti a felfedezés élményét.

Az újjáteremtés finom érzékenységgel igazodott a helyszín adottságaihoz. A partvonal kialakítása a különböző árvízszintek figyelembevételével történt, a vízállások középmagasságát véve alapul. A természetes vegetáció is mértékadó volt: az alsóbb részeken, a tartósan víz borította helyeken a part menti galériaerdők fajait alkalmazták, fentebb viszont a gyepszőnyegre kedvelt parkfákat, alacsony növésű cserjék, évelő növények tarka sávjait szórták, és a sásfélék mindenféle fajtáját. Az épületek, mint eső után megjelenő különleges színes gombák bújnak elő ebből a környezetből.

Az alaprajz merész gesztusokat vonultat fel: lendületes burkolatarchitektúrát, töredezett vonalvezetésű ösvényt, semmibe futó promenádot, melynek végén a puszta gyepen, majd a Duna fövenyén találjuk magunkat. A hely szelleméből adódóan a terv rajzolata több elemében a víz motívumát idézi. A színpad lelátójának hullámvonalas kiképzése a folyó hullámzására rímel, és a cikk-cakk vonalban vezetett ösvény valahol szintén annak absztrahált változata. A játszótér is a víz jegyében fogant hal és csónak alakú játszóeszközeivel. A talajfelszíntől helyenként elemelkedő sétaút pedig – fa burkolatának és kötél korlátjának köszönhetően – azt az érzetet kelti bennünk, mintha hajó fedélzetén lennénk, különösen magas vízállásnál, amikor a folyó a pallókat nyaldossa.

Az anyaghasználat kiváló, igényes, és teljes mértékben harmonizál a vízparti környezettel, illetve az épületek anyaghasználatával, mindamellett funkcionálisan is jól átgondolt. Homokkő vagy homokkő hatású térkő, fa, kavics, homok, nyers beton, acél. Erénye a tervezésnek, hogy az igényes anyag- és formavilág mellett inkább közelít a környező ipari épületekhez, nem kontrasztot képez azokkal. Az is szerencse, hogy a tervezési terület nem korlátozódott a gátra, hanem az egész Lágymányosi-öbölre kiterjedt. Ezáltal a mintaszerűen kialakított helyről ugyanilyen kellemes látvány nyílik a továbbiakra. Itt minden a legapróbb részletig a helyén van, az utcabútorok designja, a rendezett terepszintek, a térkapcsolatok, megközelíthetőség–akadálymentesség, használhatóság–balesetvédelem tekintetében is. Egyetlen szépséghibája mellett is – hogy vannak létesítmények, amelyek még mindig megvalósításra várnak, vagy már elkészültek, de funkció nélkül, üresen állnak (ami egyébként nem a szűk értelemben vett zöldfelületi rendezés hiányossága) – a Kopaszi gát revitalizációja méltán kapott Pro Architectura díjat.

Bechtold Ágnes

* Letűnt világ (Lost World) a címe Nemes Gyula gátról készített dokumentumfilmjének, amely Karlovy Varyban, a nemzetközi filmfesztiválon a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó díjat nyerte el.

Tervezés: GARTEN STUDIO Rt.

Tájépítészek: Steffler István, Szloszjár György, Vastagh Gabriella, Kontra Dániel, Remeczki Rita, Salgó Borbála

Építészek: t2a architects – Turányi Gábor

Megbízó: Öböl XI. Ltd.

Fotó: Bujnovszky Tamás