Az ablakoktól a portálokig

Az első kirakatszekrények megjelenése Pesten a 19. század közepén (1847–1860)

Szöveg: Hidvégi Violetta

Riesinger Ferenc portálterve a Váci utcai Nákó-házhoz, 1954 © BFL

Riesinger Ferenc portálterve a Váci utcai Nákó-házhoz, 1954 © BFL

Rész és egész. Az épület alkotóeleme, ugyanakkor önmagában is egységes egész. Legszebb darabjai belesimulnak a ház homlokzatába, de hangsúlyeltolódással el is ronthatják annak összképét. A kirakatszekrények engedélykötelessége módot ad évtizedek portálépítési gyakorlatának feltárására, amely sok tanulsággal szolgálhat a ma építészének.
„A mai értelemben vett portál egy hatósági rendelet nyomán született, amely megengedte, hogy a kirakatok homloksíkja harminc centiméterrel az épület homlokzata elé léphessen. Így mód nyílott a korábban különálló nyílások és falpillérekre helyezett kirakatszekrények összefogására egyetlen architektonikus kompozícióba. Ez a homlokzatra rátett faépítmény – a portál – egybefoglalta az üzlet bejáratát, a kirakatokat és az üzletet lezáró redőny vagy detektívrács szerkezetét. A cégtáblák anarchiájával szemben a portál magasabb fejlődési fokot jelentett: rendezte az egy üzlethez tartozó elemeket. Ezt az építményt a történeti építészetből vett formákkal öltöztették föl. Volt lábazata és párkánya, melynek képszéke adott helyet a cégtáblának. Az alsó és felső sávot faragott falpillérekkel vagy féloszlopokkal kötötték össze, ezek keretezték a kirakatokat és a bejáratot. A faportál általában tisztes iparosmunka volt: asztalosmesterek tervezték és kivitelezték.” (Ferkai András: Üzletportálok. 1997. 7.) Más részről a nagyobb méretű hengerelt üvegek megjelenése tette lehetővé a fokozatosan növekvő nagyságú ablakok, a mind tekintélyesebb kirakatszekrények előállítását. A klasszicizmushoz képest a romantikában egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a nyílászárók, mert a kor ízléséhez jól illettek a mívesebb, részlet-gazdag kialakítások. Ekkor jelentek meg a befelé-befelé nyíló kettős ablakok, földszinten a széthúzott üvegezések között a kirakatszekrények, amelyek igazi fénykorukat a historizmus idején érték el. A századforduló nagyobb szerkezeti változtatásokat már nem hozott, csak formai gazdagságot.