Versenyuszoda és élményfürdő, Kecskemét

Építész: Mikó László
Szöveg: Gunther Zsolt
Fotók: Szentiváni János

A Magyarországon épült élményfürdők lassan archetípust képeznek: a vizuális túlterheltség, az álorganikus formákba belekényszerített épületek és medencék, a túlformált részletképzés, a fürdés élményét feledtető építészeti geghalmok tobzódása mára szinte kötelező sztenderddé vált. Az eredmény: olcsó esztétikai megjelenés, rövid időbeni érvényesség, nehezen és drágán működtethető fürdőegységek. Elég érett a társadalom arra, hogy újrafogalmazzuk az élmény és a víz kapcsolatát. Az újragondolás egyik jó példája a Kecskeméten elkészült versenyuszoda és élményfürdő, mely ráadásul két, egymásnak látszólag ellentmondó épülettípust terel egy tető alá.
Az élményfürdőkben mindig hiányolom azt a medencét, ahol lehet úszni úgy, hogy rendesen elfáradok. Ennek egyik legszebb példájára gyerekkori emlékeim közt kotorászva találtam rá: a győri termálfürdő annak idején mindkettőt tudta. Egyszerű telepítéssel rendeződtek egymás mellé a különféle hőfokú termálvizes medencék és a 25 m-es sportmedence. Azóta ez a két dolog, a fürdés és a testmozgás élesen elvált egymástól. Itt, Kecskeméten viszont újra találkoznak. A kétféle vízélmény nehéz feladat elé állítja a tervezőt, és ez nemcsak az épület belsejében, hanem magában az épület és környezetének viszonylatában is megjelenik.
A telepítés nehézségét az okozta, hogy az élményfürdőt a délnyugati oldalon található csúszdapark és kert felé illett megnyitni, a versenyuszodát viszont a Csabay Géza körút irányából. A helyzet az alapképletből nehezen megoldható, hiszen a szurkolók könnyebb mozgatása miatt a főhomlokzatra a lelátó háta néz, ami itt nehezen fejleszthető építészeti erénnyé. A problémára jó megoldás a Mikó László által javasolt csarnokhelyzet. Az egész épület valójában egyetlen csarnok, melybe épületrészek állnak be – mintegy bútorokként –, így használati egységenként tagolva a teret. Fontos elem a teljes házon motívumként végighúzódó, ragasztott fából készült V-pillérek sorozata, az üveghomlokzat és a mögötte található tartószerkezet látványa így együtt középületté avatja a lelátó hátsó oldalát.

Építészek: Mikó László, Fazakas Bálint, Kürtösi Péter –Szántó & Mikó Építészek Kft.
Statika: Kádár Gergely
Épületgépész tervező: Takács Gyula, Ágoston István
Elektromos tervező: Sápi János
Kerttervező: Wallner Krisztina
Generáltervező: CÉH Zrt.
Fővállalkozó: Mahíd 2000 Zrt., Megasped Kft.
Építtetőt: CIB Lizing Zrt – Hírös Sport Kft