Ház-simogató

Szöveg: Gerle János

Zalotay-ház, Ziegelried, Fotó: Nagy Bálint

Az egyik francia tévétársaság 2002-ben filmet forgatott néhány európai ország általuk kiválasztott épületeiről. Svájcot Zalotay Elemér háza képviselte volna, azonban a svájciak ezen annyira megütköztek, hogy egyrészt sikeresen lebeszélték a forgatócsoportot a forgatásról, másrészt ennek következtében kiújult az évek óta alvó háború Zalotay és ellenfelei között, akik szeretnék eltüntetni a házat a föld színéről.
Ez a második támadás is eredményesen folyik, előbb tavaly év végéig kapott haladékot az építész (aki egyébként a Svájci Építészszövetség tagja) az általa tervezett és épített, ám adósságai fejében a hitelező bankok által értékesített ház elhagyására, a legutóbbi döntés ezt a határidőt tíz hónappal meghosszabbította. Ezt az intézkedést szociális indokok mellett (Zalotay egy önálló életvitelre képtelen embert fogadott be a házába és ad neki otthont hosszú évek óta) az is magyarázza, hogy házát a kanton védett építészeti értéknek minősítette, mióta róla rangos nemzetközi folyóiratok, az alternatív építészettel foglalkozó könyvek közöltek ismertetéseket.
A franciák választását és ugyanakkor a svájci közvélemény, valamint a szomszédok tiltakozását talán a képek megmagyarázzák, de nem árt ehhez további gondolatokat fűzni, Zalotay neve sem igen ismerős a fiatalabb építésznemzedékek előtt. Az immár közel ötven éve a megaszerkezetekkel foglalkozó építész a hetvenes évek elején hagyta el Magyarországot, miután hiába próbálkozott városléptékű házterveinek elfogadtatásával és megvalósításával. Szellemes szerkezeti újításait, amelyek a nemzetközi gyakorlatnál magasabb, könnyebb, gyorsabban építhető, olcsóbb épületvázakat tettek volna lehetővé, csupán apró, kísérleti építményeken próbálhatta ki, anélkül, hogy tovább tudott volna lépni.