A pécsi vasútállomás

Építész: Hajós Tibor
Szöveg: Pilkhoffer Mónika
Fotók: Zsitva Tibor

Pécs számára mérföldkő volt 2010, amikor az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében a város számos új kulturális és infrastrukturális beruházással gyarapodott. Kivétel volt ez alól a vasútállomás régóta felújításra szoruló épülete, amely méltatlan fogadtatásban részesítette a kultúrfővárosba vonaton érkezőket. A felújítás 2013 novemberében vette kezdetét és 2015 őszére fejeződött be.
Pécs 1854-ben kapcsolódott be a vasúti közlekedésbe, amikor a Dunagőzhajózási Társaság a pécsi bányáiból kitermelt szén olcsó elszállítása érdekében először András-akna és Üszög, majd 1857-ben Üszög és Mohács között épített vasútvonalat. Ezt két évvel később a személy- és áruforgalom előtt is megnyitották. A mai helyén álló, első állomásépületet a Pécs-Barcsi Vasúti Rt. emeltette 1868-ban, amikor elkészült a Pécset Barccsal összekötő pályaszakasz.
Az 1890-es évekre a sajtóban csak „kis vasúti viskónak” vagy „köpőládának” nevezett állomásépület a város vezetősége szerint „a lehető legszerencsétlenebbül megválasztott, a város forgalmi gócpontjától távol és vizenyős helyre került (…) és oly szűk, oly rossz berendezésű, hogy (…) a legméltóbb panaszokra ad naponként okot”. Az új állomást a városatyák a budai külvárosi vásártér alatti területre, a mai Légszeszgyár és Sport utcák közötti részre szerették volna helyezni. Végül az a kompromisszum született, hogy a budai külvárosban a város költségén egy kis állomásépületet emelnek csak a személyforgalom számára, míg az új vasútállomás a régi helyén épül fel. A budai külvárosi megálló helye azonban legalább olyan szerencsétlen megoldásnak bizonyult, mint az állomásnak az Indóház (ma Szabadság) utca végén való meghagyása. A város észak-déli, történelmi közlekedési útja ugyanis az egykori Siklósi – ma Bajcsy-Zsilinszky – utca volt. Nemcsak azért, mert ez az út a mocsaras siklósi városrész egyetlen hordalékkúpjára épült, hanem azért is, mert a tengely a város központjába, a Széchenyi térbe vezetett be.

Generáltervező: Hajós Építész Iroda Kft.
Vezető tervező: Hajós Tibor
Építész munkatársak: Apró Juhász Jánosné, Kovács Ágnes, Németh Sándor, Módra Gábor
Történeti kutatás: Pete Nóra
Festőrestaurátor szakértő: Herling Zsuzsa
Szobrász restaurátor szakértő: Kovács Attila
Egyedi lámpák: Dvorszky László
Belsőépítész: Hajós Tibor
Statika: Rabb Péter, Szabó Balázs, Molnár Miklós
Épületszigetelés: Koza András, Záhonyi Iván
Épületszigetelési szakérdő: Dér István
Gépészet: Kisapáti Szilárd, Tóth Tamás
Elektromos tervezés: Papp Antal
Gyengeáramú tervező: Szalóki Tamás
Tűzvédelmi szakértő: Kacziba Sándor
Közmű: Tóth Mihály
Lift tervező: Szirovicza Attila
Környezetvédelmi szakértő: Sipos László
Talajmechanika: Dr. Kaszás Ferenc
Konyhatechnológia: Kelemenné Takács Katalin