Lakótelepsors 3 – óvatos útkeresések a 21. században

Žirmunai lakótelep, Vilnius, Litvánia 1962-1969

Szöveg és fotók: Benkő Melinda

vilnius1

Az építésük korában szakmailag elismert európai paneles lakótelepekről indult cikksorozatunk. Grenoble (2014/2) és Magdeburg (2014/4) után a harmadik írás Vilniusba vezet, és a mai Litvánia, a volt Szovjetunió első paneles lakótelepének kialakítási elveit, sajátos értékeit, jelenlegi problémáit és lehetséges megújítási folyamatát mutatja be.
Vilnius 1991-től a független balti állam, a Litván Köztársaság fővárosa, az ország 2004-től az EU tagja. Történelme folyamán balti, litván, német, lengyel, orosz, zsidó, szovjet város, lakosainak többsége ma litván (58%), de továbbra is jelentős a lengyel (18%) és orosz (14%) kisebbség. A Žirmunai lakótelep a 60-as évek, a szovjet korszak terméke. Érdekessége, hogy itt – az 1940 és 1990 között a Szovjetunió részeként létező, Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában – született meg az első paneles nagylakótelep, melynek tervezői 1968-ban a legmagasabb állami kitüntetést kapták munkájukért. A volt szovjet államok városfejlesztésének alapkérdése öregedő lakótelepeik jövője, mivel a többség napjainkban is ott él. A 2011-es adatok szerint Litvániában a lakásállomány 66%-a (Magyarországon ez kb. 20%), Vilniusban 50%-a (Budapesten kb. 30%) lakótelepi lakás, és a város közel 3200 paneles épületéből eddig mindössze 92 energetikai felújítása történt meg.
Žirmunai Vilnius 21 kerülete közül a legnépesebb, közvetlenül az 1994 óta UNESCO Világörökségként védett történeti városközponttól Északra, a Neris folyó partján helyezkedik el. Főútvonalai három önálló egységre tagolják. A középső, az 1965-68 között felépült úgynevezett háromszög maga is önálló város a városban: 12 000 ember otthona, ahol a lakások mellé alapszolgáltatásokat nyújtó kereskedelmi, oktatási, sport és egészségügyi intézmények létesültek, illetve munkahelyeket adó iparterület is beékelődött a telepbe. Mint az egyik első lakótelep-tervezési és -építési kísérlet, a beépítés különlegesen viszonyult a meglévő adottságokhoz. A területen korábban létező Paneriškės település néhány utcáját, fasorát, földszintes családi faházát lakóikkal együtt megtartották és körbeépítették 47 öt- és kilencszintes panel sávházzal, illetve 12 tizenkétszintes lakótoronnyal. A beépítési struktúra véletlenszerűnek tűnik: nem jellemzi semmiféle szigorú alkalmazkodás egy tervezett, szigorú, az úthálózat által meghatározott geometriai rendhez. Nem hierarchikus, nincs központja, sem épített főtengelye. Régi és új elemek, funkciók keverednek benne, az épületek szabadon állnak a térben, a terület több mint fele publikus zöldfelület. Lehatárolható egy-egy telepen belüli alegység, felfedezhetők ismétlő beépítési mintázatok, de inkább egy sokféle és összetett városrész képét mutatja Žirmunai. A paneles épületeket is hasonló óvatos tervezői útkeresés jellemzi: a lépcsőházak homlokzatai, a bejárati helyzetek modernista beton részletekkel díszítettek.