Műegyetem építészhallgatóinak szociológiájához

Adalékok a Műegyetem építészhallgatóinak szociológiájához a kettős monarchia korának végén (1882-1919)

Szöveg: Karády Viktor

Szabadka, zsinagóga. Komor Marcell – Jakab Dezső, 1902

Szabadka, zsinagóga. Komor Marcell – Jakab Dezső, 1902

Az utolsó előtti századforduló építészetének történészei már korán felfigyeltek arra, hogy milyen döntő szerepet játszottak a zsidó származású alkotók a Lechner iskolában és az egész honi építészeti szecesszió kifejlesztésében és felfuttatásában.
Az 1929-ben kiadott Magyar-zsidó lexikon nem kevesebb, mint huszonnyolc neves zsidó építészt sorol ebbe a csoportba, közöttük Lechner Ödön olyan közvetlen munkatársait vagy követőit, mint Baumgarten Sándor, Komor Marcell vagy Jakab Dezső. Műveik közismertek s éppúgy megtalálhatók a budapesti Belvárosban, mint a korabeli vidéki városközpontokban Szegeden, Nagyváradon éppúgy, mint Szabadkán, Nyíregyházán vagy Marosvásárhelyen. Ha a zsidó építészek feltűnő súlyát akarjuk értelmezni nagyvárosaink modern arculatának kialakításában, a triviális magyarázat szinte magától adódik. A népességben alig több mint 5%-ot kitevő zsidóság adta az egész e korban szakmásodó műszaki, technikai és tudományos értelmiség közel két ötödét, így a Budapesti Műegyetemre 1882–1919 között beiratkozó építészhallgatók 35%-át is. Ezzel azonban nem lehet kimeríteni az igen látványos, alkotó zsidó részvétel megokolását a szecesszió stílusmozgalmaiban. Szorosan hozzátartozik a magyarázathoz többfajta részben pozitív, részben negatív társadalomtörténelmi körülmény is: egyrészt a rendkívül gyors zsidó városiasodás s a nem kevésbé rohamos zsidó részvétel az iparosítás folyamataiban (nevezetesen az ipari tőkebefektetésben, a vasútépítésben és a városi infrastruktúrák megvalósításában), másrészt a társadalmi munkamegosztásban továbbra is érvényesülő hatalmi viszonyok, melyek égisze alatt gyakorlatilag kizárták a zsidó vallású jelölteket a középosztály közületi érvényesülési piacaiból. Itt csak utalásszerűen jelezhetem a magyarországi feudalizmus utáni gazdasági és társadalmi modernizációnak ezeket a súlyos konfliktusokkal terhelt adottságait, melyek nélkül konkrétan az sem érthető meg, hogyan érhetett el ilyen magas szintet a zsidók részaránya a szellemi szabadfoglalkozásokban.