Sinkó Katalin (1941-0214)

Sinkó Katalin (1941-2014)
Tanulmányrészletével emlékezünk a művészettörténészre

Fotó: Dezső Tamás / Múzeumcafé

Fotó: Dezső Tamás / Múzeumcafé

Elhunyt Sinkó Katalin, a hazai művészettörténet és muzeológia egyik legjelentősebb kortárs alakja. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva a 19. század művészeti jelenségeire irányult. A kultúra jelenségeit mindig egymással szoros kapcsolatban, tudományközi szemlélettel és nyitottsággal vizsgálta, tárgyalta. Nevéhez a Magyar Nemzeti Galéria több nagyszabású kiállítása fűződik. A Magyar Nemzeti Galéria történetét, annak fél évszázados jubileuma alkalmából Nemzeti Képtár (2008) címmel önálló kötetben jelentette meg – a kötetet az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata 2009-ben kritikusi díjjal ismerte el. Sinkó Katalinra emlékezve ebből a kötetből válogattunk néhány részletet – a szerk.

Európa kettéválasztása a második világháború után azonnal felvetette az összeurópai tudat kérdéseit. Európa s az európaiság meghatározása nagy vonalakban tekintve széles eszmei-ideológiai spektrumot fogott át: a hangsúlyokat egyrészt az egység és szabadság görög-római, illetve humanista világképére, a felvilágosodás örökségére, másrészt a kereszténység nyugati formáira helyezték. Európa nem szovjetizált, nyugati maradványa egészen a hetvenes évekig mondhatni, kisajátította az európaiság fogalmát, míg a „Kelet” negatív konnotációkat hordozott. „Babona, előítélet, félreértés, (ön)gúny, káromlás kíséri Kelet-Európa fogalmát, helyenként misztikus fény övezi Közép-Európáét… létezik valamiféle babonás irtózás a Kelet-Európába tartozástól…” – írja Fried István a Kelet- és Közép-Európa között című kötetében a nyolcvanas évek közepén. (…)