Kapitány József DLA (1948-2017)

Kevés embert ismertem ilyen régóta, kevés emberrel álltunk ennyire közel egymáshoz, és kevés emberhez fűzött olyan mély barátság, mint hozzád, Kapitány Jóska. Ezért nehéz a búcsú, és mégis kötelességemnek érzem, hogy ebben a formában is elbúcsúzzak tőled.
Az uszodában találkoztunk tinédzser éveink derekán, Te válogatott úszó voltál, de a serdülő vízilabda meccseken egymás ellen játszottunk. Szinte összenőttünk az évtizedek során, melyeket végig kísért a sporthoz, a vízhez való kölcsönös vonzódásunk: egyetemi előfelvételisként a közös készülés és a részvétel a hadseregbajnokságon, az egyetemi tornaórák a Csasziban, a közös menekülések az uszodába a tervgyárak blokkolóórás légköréből és a felejthetetlen fejelések a Balatonban, ahol mindig Te győztél, ha nem is mindig Te voltál a jobb. De az építészetben mindig Te voltál a jobb. Az egyetemi évek alatt csodájára jártunk féléves terveidnek, diplomatervednek, ami minden lehetséges díjat elnyert. Hálás lehetek a sorsnak, hogy barátságunk révén részese lehettem e tervek születésének, mint a sok közösen készített pályázatnak is, ezek közül a két utolsót emelném ki, amelyek szintén kapcsolódtak a sporthoz, az uszodához: a Belvárosi Sport- és Szabadidő Központ a Bástya utcában és a Hajós Alfréd Uszoda bővítése a 2006-os úszó- és vízilabda EB-re. Ez utóbbi meg is valósult, és hogy olyan sikerrel, abban jelentős szereped volt. Büszke is voltál rá (érdemes egy pillantást vetni a mellékelt 2016-os fényképen a nyakadban lógó szalagra), annyira, hogy mikor elkészült, negyven éves szünet után ismét kilátogattál a Szigetre. Arra a helyre, ahol annak idején felnőtté válásod meghatározó éveit töltötted, és amely közegnek kiemelkedő emberi tulajdonságaidat köszönhetted: a céltudatosságot, a kitartást, a becsületességet, az elkötelezettséget, az érzékenységet, a fegyelmezettséget, a hajlíthatatlanságot, a következetességet, a közösségi érzést, a meggyőződést és meggyőzőképességet, a nyíltszívűséget, az őszinteséget, a szívósságot, a tisztaságot… És bizonyosan építészeti pályádat is meghatározták a Hajós Alfréd Uszodában eltöltött évek, az ottani építészeti környezet. Mintha ugyanazt a világot mentetted volna át legfontosabb építészeti alkotásodba, a százhalombattai uszodába. Ez lehet a titka annak, hogy az úszók annyira szeretik, válogatott edzőtáborok és versenyek kedvelt helyszíne lett.
És itt váratlanul megszakadt egy hosszú történet, amit nehéz felfogni, de el kell fogadni. Ám a történet tovább él bennünk az emlékeddel együtt, Kapitány Jóska. Isten áldjon, nyugodj békében!

Pálfy Sándor