Unteres Belvedere, Bécs, 06. 21. – 09. 13.

Szöveg: Wosobe Éva

Max Klinger: Párizs ítélete, 1885

Az osztrák századfordulós művészet egyik legnagyobb gyűjteményét a Belvedere őrzi. A tavalyi Klimt-év után most egy új kiállításon a szimbolista festészet szélesebb panorámáját kínálják, azzal a nem új feltételezéssel, hogy a bécsi 1900-as századforduló – különösen Közép-Európában – a modernizmus előkészítője volt. Noha 1870-ben ez a festészet még modern-ellenes, de már fantasztikus, utópisztikus, még ha a dekadencia felhangjain szólal is meg. A tárlat összképe egyszerre misztikus és talányos, centrumában Gustav Klimttel, valamint Koloman Moserrel, de érzékelteti az expresszionista folytatást is, Oskar Kokoschkával és František Kupkával.
Az első termek Allegória címen annak szerepéről szólnak, bemutatva azt az új tartalmat, amit a szimbolizmus jelképi gondolkodása a klasszikus mítoszok allegóriáival szemben foghalmaz meg – lényegében a világ mítoszainak banalitásával szemben a szuggesztív formálásra épít.
Az arcok, testek, tájak tematika a művészek önreflexiója a világra. Ők immár nem passzív szemlélői, de szubjektív részesei a látszólag hagyományos szcénáiknak.