Építészet Ausztriában a 20. és 21. században

Egy könyvről magyar szemmel
Park Books – AZ Wien, 2016, 440 oldal

Szöveg: Szegő György

azw_konyv1

Az Architekturzentrum Wien több, mint két évtizedes története jócskán túlmutat önmagán. Azt mutatja, hogy olyan kis országok, mint Ausztria vagy akár Magyarország építészete, fontos kulturális jelenség, aminek nem szabad kallódnia. Hazabeszélek: a mi építészeti múzeumunk sorsa – korántsem az építése apropóján – miatt az AZ Wien korszakos kötete nekünk is tanulságos történet, párhuzamai, példája hosszabb ismertetést érdemel, mint egy könyvbemutató általában.
Az Architekturzentrum Wien korábbi „gyűjteményi katalógusa” bő évtizeddel ezelőtt a 20. század építészetét foglalta össze. A mostani „20. és 21. század” alcímben megjelenő kiterjesztés a 2000 óta csaknem száz tervvel gyarapodott helyzetet tükrözi. Ráadásul időben visszafelé is távolabbra néz: vizsgált korszakának a 19. század közepétől induló előzményeire is kitekint. A kötet ugyanakkor nemcsak az előző 25 év, a Dietmar Steiner-időszak összefoglalója és gyűjtemény-ismertető, hanem az építészetet mint társadalmi és kulturális jelenséget, a nemzeti architektúrának az osztrák identitásban betöltött – elismerésre méltó – pozícióját is prezentálja. Nem is különleges pillanat, hiszen az AZ Wien hétköznapi tevékenysége szintén erre fókuszál, a honi és az összemérés lehetőségét kínáló nemzetközi teljesítményeket bemutató igen színvonalas kiállításokkal, friss könyvtárával, impozáns publikációs és kiadói tevékenységgel, konferenciák és társadalmi eseményekként bevezetett vernisszázsok rendezésével. Az AZ Wien funkciója több tehát egy építészeti múzeuménál: egyszerre szakmai kutatóintézet és az osztrák építészet presztízsét folyamatosan újrafogalmazni képes összetett feladatot ellátó – számunkra példamutató – intézmény.
A korábbi gyűjteményi katalógus mostani, bővített és átdolgozott kiadásában az egyes fejezetekhez mellékelt idézetek, bevezetők az aktuális diskurzus részeit fogalmazzák meg. Összességében egy érték-kánon megjelenítését célozzák, rengeteg emblematikus fotóval és tervvel. A szövegek rávilágítanak az aktuális tendenciák és a történeti előzmények kapcsolatára is. Ez sem újdonság, de mivel most az egész kötet struktúrája egy idővonalra van felfűzve, az egész meglepő mértékben szinergikus hatású. Az idővonal első tétele az 1836-os Allgemeine Bauzeitung kiadvány, az utolsó egy 2011-ben elkészült ház, Gernot Hertl építész irodájának terve.