Utóirat: 90

Utóirat mellékletünk 90. számát tartja kezében az olvasó – kisebb jubileumot ünneplünk ezzel. A Magyar Építőművészet építészetelméleti melléklete másfél évtizede kíséri a lapot, és máig és az egyetlen folyamatosan megjelenő, elmélettel foglalkozó nyomtatott periodika Magyarországon.

Az ezredfordulón az Utóirat megalapításakor az volt a célunk, hogy olyan tudományos igényű folyóirat szülessen, amely megfelelő keretet ad a hazai elméleti diskurzusnak. A Magyar Tudományos Akadémia lektorált folyóiratként az MTMT adatbázisban jegyzi és indexeli a lapot. Az építészetelméleti írásokat a nyomtatott megjelenés mellett az Utóirat honlapján rendszerezzük. Ez a munka a 2001-es évfolyamtól kezdve folyamatosan követhető az utoirat.meonline.hu weboldalunkon, ahol az egyes lapszámok tematikái mellett általánosabb kulcsszavak szerint az összes írás tag-ek (címkék) szerint, egy katalógus mintájára kereshető. A több mint egy évtized alatt, a hazai egyetemi műhelyekkel, illetve az építészetelmélet kérdései iránt fogékony gyakorló építészekkel termékeny kapcsolatokat alakítottunk ki.
Az építészetelmélet Vitruvius óta a mit, miért és hogyan kérdéseire adott válaszok tükrében rajzolja ki az építészet gondolati hálóját. Az Utóiratban az építészetelmélet szigorúan vett fogalmának kiszélesítésével építészet és társművészetek, társtudományok és egyéb határterületek kapcsolata kerül a fókuszpontba. Jól mutatja ezt, hogy az urbanisztika, építészet, belsőépítészet hármasa mellett olyan tematikákkal is foglalkozunk, mint az irodalom, film, vizuális művészetek, kertművészet, színház, társadalomtudományok, tudományfilozófia, ökológia. Az Utóirat első számától kezdve összefüggéseiben vizsgáljuk az építészet kérdéseit. Egy-egy tematika kapcsán felkért szerzőink gyakran egyetemi építész professzorok, az építészeti doktori iskolák doktoranduszai, vagy gyakorló építészek, belsőépítészek, várostervezők, tájtervezők, illetve a társterületek kapcsán tudósok, költők, matematikusok, filozófusok, zenészek. Szerzőink egy-egy általunk kezdeményezett tematika kapcsán jelentős kutatómunkát végezve, tudományos igényességgel írják meg a cikkeket, amelyek nemegyszer új összefüggéseket tárnak fel. Így az Utóirat maga is egyfajta kutatólaborrá válik, elméletet hoz létre és aktív részesévé válik az építészetről folytatott gondolkodásnak. Ezeken túl mellékletünk egyfajta építészeti radar szerepét is betölti: így tudósítottunk a klímacsúcsokról, a kortárs művészet nagyobb irányváltásairól, a múzeumok helyzetéről, a vizuális és környezeti kultúra eredményeiről vagy éppen hiányosságairól, illetve időről időre körkérdéssel szólítjuk meg az építészeket, ezzel generálva diskurzust. A következő évfolyamtól kezdve az Utóirat tudományos irányvonalát kívánjuk majd erősíteni. Reményeink szerint az Utóirat folyamatos hivatkozási és referencia alapot jelent, és egyre bővülő tudásanyagot nyújt a témával foglalkozóknak.

a szerkesztők